A ​hatalom ködében könnyű szem elől téveszteni az igazságot. De talán az sem biztos, hogy van kiút a ködből. Mióta kiderült, hogy a történelem vége csak egy illúzió volt, s biztonságosnak hitt világunk újabb és újabb fenyegetésekkel szembesül, a politikai realizmus régi kérdései újra aktuálissá váltak. Bízhatunk-e abban, hogy az igazság végül győzedelmeskedik? Létrehozható-e egy olyan politikai rendszer, amely képes önmagát fenn- tartani és megvédeni minden fenyegetéstől és nem fordul önmaga és hívei ellen? Vagy pedig azt kell gondolnunk, hogy végül a hatalmas lesz az, aki mindig eléri, amit akar? Rászorul-e a valódi hatalom bármiféle igazolásra saját erőfölényén kívül? Lehetséges-e egyetértésre jutni a politika alapkérdéseiben vagy csak abban reménykedhetünk, hogy kemény munkával, sok kompromisszummal kialakítható valamiféle törékeny modus vivendi, amiben a sokféle különböző érdek és érték megtalálhatja a helyét ideig-óráig?

A realizmus hagyományában ezek a kérdések évszázadok óta vissza-visszatérnek, nem leegyszerűsítő sémákban, hanem árnyalt, elgondolkodtató, bár sokszor lehangoló, igaz, máskor cselekvésre buzdító okfejtésekben. Kötetünk célja az volt, hogy a politikaelmélet klasszikus és modern szerzőinek vizsgálatával vezesse be az olvasót a politika természetével kapcsolatos évszázados vívódások világába. Az itt olvasható fejezetek a politikai realizmus egy-egy fontos gondolkodóját, egy-egy központi problémáját elemzik, és ezzel kívánnak bevezetést nyújtani a politika legalapvetőbb problémáiba. Szerzőink Gyulai Attila, Horkay Hörcher Ferenc, Horváth Szilvia, Illés Gábor, Kiss Viktor, Körösényi András, Lánczi András, Molnár Attila Károly, Pap Milán, Szűcs Zoltán Gábor tanulmányai a politikai realizmus hazai (újra)felfedezését és újragondolását tűzték ki célul klasszikus kérdéseket tárgyalva, de igen gyakran aktuális problémákat észben tartva.