Hasonló termékek
A becsület mezején
„Mire jó a lehajtható vászontető, ha az ember sohasem nézheti az eget, mert mindig rossz idő van?”
Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban.
Az álmok kalligráfiája
„Akkora volt ennek az asszonynak a kiábrándultsága, olyan rettenete és olyan elviselhetetlen a szerelmi csalódása, hogy minden valóságérzékelése elhagyta, amikor ráfeküdt azokra a használhatatlan síndarabokra?"
Gyerekrablás Rigában
A polgárháború utáni zűrzavarban, az elbukott remények szürkületében szinte észre sem venni, hogy az Esplanāde park adventi forgatagában egy hajlott hátú, zavartnak tűnő öregember kinyújtja karját a körhinta felé, és leemel róla három kisgyermeket. „Hajnali négy körül Dāvuss nyomozó felriadt álmából, mert odalenn az ablak alatt mintha ritmikus kopogtatást lehetett volna hallani, aztán minden elcsendesedett, de az álma már elszállt.”
Az Európai Unió Irodalmi Díja (2017)
Jean Brodie kisasszony fénykora
„Maguknak, lányok, elég, ha rámfigyelnek, és maguk lesznek a crème de la crème.”
Ezt a regényt a mindenkori angol nyelvű regényirodalom legnagyobbjai közé sorolják!
Jeles férfiak
„Édesapa mesés földrajz ura volt: Pont-Aven, Vannes, Quimper, Péaule, Roscoff, Rosporden, Landivisiau, Hennebont, Loudéac.
Az utolsó kis falu is egzotikus ízt kapott a szájában.”
Az utolsó cseppig
„azt írja, hogy hét napig egyfolytában esett az eső, és akkor a szomszédos falu fölött megindult a szikla, és akkora köveket szórt a falura, mint egy tehén”
A mágus
Dagmara, a Berlinben élő lengyel tévés újságírónő lassan a pályája csúcsára ér, de egyszer csak visszatérnek a múlt kísértetei. Hiába illeszkedett már be annyira, hogy inkább Varsóban mozog idegenként, hirtelen megint kínozni kezdi a kamaszkorban elszenvedett identitásválsága.
A regény 2015-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját.
Nagyon is emberi remény
„…ahelyett hogy élnénk, csak remélünk – Aninha nem akarta magát megadni egy ilyen sorsnak… a José utáni sóvárgás és az azzal járó örök aggodalom helyett úgy döntött, utánamegy.”
Viareggio Rèpaci-díj (2011)
Leírás
Van egy tó Brandenburgban, Frankfurt an der Oder és Berlin között. Van egy erdő és egy tóparti ház, amelynek egymást váltják a tulajdonosai: a nagygazda és annak négy leánya, az építészmérnök és gyermektelen felesége, a zsidó posztógyáros és családja, a szovjet emigrációból hazatért írónő, a Kelet-Poroszországból elmenekült nagymama, az NDK-s bérlők, a gyermekkori barát és a jogosulatlan birtokhasználó, vagyis az írónő unokája – az ő történetüket beszéli el Jenny Erpenbeck poétikusan tömör stílusban. A regény alaptémája a ház és környéke, állandó alakja a semmiből jövő és semmibe tűnő kertész, aki gondozza a kertet és a házat, majd végül tehetetlenül nézi a pusztulását.
A zenei komponálású könyvben váltakozva hangzik fel a kertész alapszólama a ház lakóinak szólamaival, ő az, aki mindent lát, aki mindent összeköt. Jóllehet egyetlen szót sem szól, mégis olyan, mintha ő mesélné el a német múlt traumáit átélő, egymást követő lakók összefonódó történetét.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Jenny Erpenbeck |
| Megjelenés | 2012 |
| Terjedelem | 178 oldal |
| Kötészet | keménytáblás |
| ISBN | 9789632364469 |
| Fordító | Blaschtik Éva |
| Sorozat | Valahol Európában |