A magyar társadalolmtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az "átmeneti rítus" fogalma mára általánosan bevett terminus technicusszá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.

Ez a könyv nem irodalomtörténet, hanem költői történet. Nemcsak a szakembernek szól, hanem mindazoknak, akik mélyebben érdeklődnek az irodalom és a régi korok költészete iránt. Sőt, fel kívánja ébreszteni az érdeklődést e távoli kor költői iránt. A rendszerezés helyett azokra az érzelmi és gondolati mozgatókra irányítja a figyelmet, amelyek megindították és alakították a modern európai nyelvek első nagy lírai kibontakozását. És mindezt a 21. századi ember szemszögéből nézve, a jelenkori filológia és lélektan eredményeire építve teszi.

 „Nem lehet nem kommunikálni” – e kommunikációs alaptételként számontartott kijelentés nem jelenti azt, hogy kommunikációs ismereteinket ne lehetne bővíteni, kommunikációs kompetenciánkat ne lehetne fejleszteni; ebben kíván segítséget nyújtani a jelen kötet.

"Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”

Cortázar egész művészete – akárcsak Az üldöző főhősének, egy zseniális jazz-zenésznek a muzsikája – állandó keresés, nekifeszülés. A teljesség olthatatlan vágyával törekszik, hogy átjusson a „túloldalra”, ahol a köznapi látszatvalóság mögött megbújó valódi világot és tudást sejti, ahol igazi emberi kapcsolatokat remél.

Az 1963-ban napvilágot látott Rayuela (Sántaiskola), nem csupán Julio Cortázar fő műve, de a huszadik század második felének egyik korszakalkotó regénye.

„Végül a mű címéről is valamit. (...) Cortázar 1963-ban megjelent regényének évtizedekig Ugróiskola volt a magyar „munkacíme". Miért választottam mégis a Sántaiskola címet? Azért, mert jobban kifejezi a féllábas ugrándozás, sántikálás gyakorító, folyamatos jelentéstartalmát."
Benyhe János

A kötet első felében sárospataki kéziratos népmesegyűjtemény olvasható, míg második felében a hozzájuk kapcsolódó jegyzetek.