Ez a könyv a műélvezet olyan formáit rekonstruálja, amelyek a műalkotást nem a közösséghez szóló nemzeti művészet, de nem is az érdekmentesen tetsző tiszta esztétikum, hanem például a rettegés, az izgalom, a szerelmi vágy fogalmi keretei között szemlélték. Eközben arra keresi a választ, hogy az európai romantika művészeti nézetei, motívumai mennyire voltak jelen népszerű formában a magyarországi közgondolkodásban, és hogyan befolyásolták a műalkotások értelmezését.

„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.

Pszichotörténeti tanulmányok

Az 1997-ben fiatalon elhunyt Lackó Mihály a filológia, kivált a narráció elemzés, továbbá a pszichológia, valamint a megközelítésmódjainak egyéni ötvözésével hívta fel magára a szakmai közvélemény figyelmét. Pszichotörténeti kutatásai során elsősorban két 19. századi történelmi személyiség, a politikus-historikus Grünwald Béla és a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István politikai, szellemi és lelki portréját rajzolta meg kivételes pszichológiai érzékenység kíséretében.

A magyar viszonyok között a jelen kötet úttörő jellegű, mert nem csak hazai témákat dolgoz fel, és nem csak a szűkebben vett kortárs zenére fókuszál. A letűnt kor, a szocializmus világának kritikai értékelései mellett a félmúlt és a jelen számos zenei szubkultúrája. 

Rendszeralkotás, nyilvántartás, digitális archívum

A ​népzenekutatás nagy utat járt be a romantika lelkes érdeklődésétől a 20. század elején kikristályosodó modern tudományszemléletig, miközben megszületett a kutatás tárgyának pontos meghatározása, a népzene fogalma is. A klasszikus hőskort a módszeres kutatás viszonylagos nyugalma követte. Akkor még senki sem sejtette, hogy milyen gyökeres változást hoz majd a következő századforduló. Beköszönt a digitális kor.

Hazai utak a zeneantropológiához

A kötet tudományos ismeretközlő mű, elsősorban bölcsész és társadalomtudományi érdeklődésű olvasókra számító összeállítás. A szerkesztő a magyarországi egyetemi oktatásban és tudományos kutatásban ritka, pontosabban eddig még nem létező tematikájú válogatásban két tapasztalati tudásterület interakciójára építi fel azt a komplex megismerés- és megközelítésmódot, amelyet a nyugati tudományosságban a zenei antropológia (és részben az etnomuzikológia) képvisel. Ez a terület csupán egy-két hazai kutató munkásságának margóján sejlik föl, szélesebb körben nem is ismert, s még kevésbé használt megismeréstudományi tematikát ölel fel, ezen belül is szűkebben azt, ami zene és politika összefüggéseire épül.

Jean-Paul Sartre (1905-1980) és Maurice Merleau-Ponty (1908-1961) a példátlanul gazdag francia fenomenológia kimagasló alakjai. Azonos hagyományhoz kapcsolódtak, de életpályájuk és filozófiai alapállásuk is eltérő volt.