Hasonló termékek
Átmeneti rítusok.
A magyar társadalolmtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az "átmeneti rítus" fogalma mára általánosan bevett terminus technicusszá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.
Társadalomfilozófiai gondolkodók a 20. században
Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére alapozták.
Magyarország története az ókorban: Kelták és rómaiak
Szabó Miklós és Borhy László akadémikusok több évtizedes kutatási tapasztalatukra és tudományos eredményeikre támaszkodva készítették el ezt az összefoglalást, amely részletesen és széles földrajzi valamint történelmi és kulturális összefüggéseiben taglalja Magyarország területe késő vaskori népeinek és római kori lakosságának történelmét.
Tragikus voyeur
Filozófiai kísérletek
A szövegek az emberi létezés néhány alapvető jelenségét kívánják körüljárni. E horizonton belül bukkannak fel a sírás és a mosolygás, a halál és a gyász, a játék és az élet, az autózás és a városi tér, a testiség és a tárgyiság, vagy éppen a transzcendentális Harmadik alakzatai.
A közlegelők komédiája
Takács-Sánta András (1974) ökológus, az ELTE docense - a Társadalomtudományi Karon a humánökológia mesterszak igazgatója, a Természettudományi Karon a Környezettudományi Centrum munkatársa. A helyi ökoközösségeket segítő Kisközösségi Program szakmai vezetője. Korábbi könyve Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai címmel jelent meg a L'Harmattan Kiadónál.
Leírás
Első pillantásra e könyv mind formailag, mind tartalmilag két teljesen különböző részből áll. Aki azonban elolvassa, megértheti, miként kapcsolódhatnak össze egymással – elsősorban a tapasztalatfolyamon belül – radikálisan különböző jellegű elemek. Az efféle összefonódás egyrészt csak olyan folyamatokat jellemez, amelyekben képes valami új megjelenni, amelyekben valami létrejön, tehát amelyek a keletkezés fogalmával írhatóak le; másrészt nem elemezhető anélkül, hogy meg ne értenénk, mit is jelent az újkori filozófia egyik legfontosabb, legtöbbet tárgyalt, ám egészen a 19. század végéig kevéssé értett fogalma: a végtelen. Mindez magyarázza a könyv címét: Keletkezés és végtelen.
A keletkezés problémájához a könyv első felében a tíz éve elhunyt magyar filozófus, Tengelyi László életművének feldolgozásán keresztül közelítek, aki eredeti módon járult hozzá a kortárs francia fenomenológia törekvéseihez. A végtelen problémáját a második részben Georg Cantor 19. századi matematikus majdhogynem minden előzményt nélkülöző, „radikálisan új” gondolatainak sajátos interpretációja révén tárgyalom. Ha végigkövetjük, miként szövődik kapcsolat e két igen eltérő elképzelés között, akkor, azt hiszem, nem csupán a keletkezés természetét érthetjük meg, hanem megismerhetünk egy olyan új koncepciót is, amely képes felváltani a tudatról, illetve a tapasztalatfolyamról évszázadok óta alakuló modernkori felfogást.
Komorjai László (1968): filozófus. Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi docense. Tanulmányait Magyarországon az ELTE-n (először a TTK-n, majd a BTK-n), később pedig Belgiumban a Leuveni Katolikus Egyetemen végezte, és ez utóbbi egyetemen doktorált. A fenomenológia, a nyelvfilozófia, illetve a logika- és matematikafilozófia bizonyos kérdései foglalkoztatják.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Komorjai László |
| Megjelenés | 2025 |
| Terjedelem | 496 oldal |
| Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
| ISBN | 978-963-646-122-5 |
| Sorozat | Aspecto-könyvek sorozat |