„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.

Filozófiai problémák és megoldások

Az észlelés fenomenológiája Merleau-Ponty leghíresebb munkája. Az észlelés vizsgálatának segítségével Platón óta először helyezte vissza a testet a filozófiai gondolkodás homlokterébe.

A ​mítosz filozófiája az emberi kultúra egyik legzseniálisabb teljesítményén, a görög mitológián keresztül közelít normalitás és őrültség, szerelem és felejtés, emberi és nem-emberi, élet és halál határainak és ellentéteinek alapkérdéseihez – azzal a célkitűzéssel, hogy kitapogassa a határok létrejöttének, megképződésének forrását. Mi a normalitás, és mi az őrület? Beszélhetünk-e az őrület valóságáról, vagy inkább – az őrület illúziójáról?

E kötetben két, egymással több különböző ponton érintkező témának szentelt tanulmányokkal találkozhat az olvasó. Egyrészt az érzelmek teoretikus elemzése és a tudatos emberi életben betöltött jelentése, másrészt maga a jelentés, a jelentésesség jelenségének a megélése és elméleti problémáinak elemzése áll az itt található vizsgálódások fókuszában.

Jelen kötetének fejezetei tovább viszik Quante érdeklődését a szellemiség és a cselekvés hegeli koncepciói iránt, ugyanakkor kibővítik Hegel legnagyobb hatást gyakorló és legnehezebb tételeinek némelyikével (a spekulatív filozófia lényege, a természet–szellem viszony, a szabadság fogalma, az akarat, a felelősség, valamint a felelősség és az individualitás hegeli koncepciói). Ezek a fejezetek a Hegellel folytatott eszmecsere eredményeit juttatják érvényre az etika és politikai filozófia legfontosabb problémái némelyikének tekintetében.

A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment.