Juan ​Mayorga spanyol drámaíró 1965-ben született Madridban. Filozófia és matematika szakos diploma után a történelem és az esztétika területén folytatja kutatásait, számos tanulmányt ír Walter Benjaminről, Ernst Jüngerről, Georges Sorelről, Donoso Cortés-ről, Carl Schmittről és Franz Kafkáról.

Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami ,,csak" szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs - szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: ,,azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után".

 

Korunk irodalmi életében nehéz feladatot vállal, aki Mariella Mehr költeményeihez hasonlókat keres. Verseinek hevessége és drámai ereje egy éjszakai vulkánkitörés képeit idézi fel. A vulkán mélyben rejtőző, izzó köveket röpít magasba, felszaggatja és átvilágítja a környező világ sötétségét. Ezekkel a versekkel való találkozás félelmetes, ugyanakkor meglepően szép élmény. Olyan, mint egy vérző seb, egyúttal lenyűgöző csoda… (Kurt Marti)

Marie Luise Kaschnitz (1901–1974) korának egyik legelismertebb írója és költője. Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra értékvédelme jellemzi.

 

A darabot Mariette Navarro 2009-ben Algériában kezdte papírra vetni, és egy évvel később az észak-afrikai felkelések idején fejezte be. Az előadás napjainkban is különös aktualitással bír, olyan szöveg, amelyre szükség van. Megkísérli formába önteni a remény és a meggyőződés hullámzásait, az első nagy lélegzetvételtől az utolsó, szinte láthatatlan kilégzésig. Talán egy szerelem története is, hiszen a fiatalság története, a fiataloké, akik még többet oszthatnak meg, mint amennyit birtokolnak, és bármit is mondunk, többet nyerhetnek, mint veszíthetnek.