„A 2001. szeptember 11. óta e témákat tárgyaló és gondolkodásra felhívó könyvek és újságcikkek lavinájában nem olvastunk hasonló elemzést. Ehhez egy egyedülállóan éles szellem kellett, hogy ilyen pontosan és igazságosan rávilágítson a Franciaország meg néhány más európai ország és az Egyesült Államok között kirobbant heves civakodás rejtett okaira. Ez a szellem magyar, vagyis Közép-Európából származó európai. Ha valamilyen friss légáramlatra várhatunk még egyáltalán, amely Európára fúj, hogyha lehetséges még amaz Montesquieu-nek oly kedves »világos szellem«, az bizonyosan Közép- és Kelet-Európából érkezik majd hozzánk.”

(Jean-Thomas Lesueur, az Institut Thomas More igazgatója)

„In the great avalanche of books and articles dealing with these topics that have appeared since September 11th 2001, we have not found a single one that analyses events in this way. Only an exceptionally acute mind could so accurately detect the hidden motives at the root of the quarrel that so deeply divided France and a few other European countries on one hand, and the U.S.A on the other. This mind is Hungarian, i.e. a European, from Central Europe.”

(Jean-Thomas Lesueur, az Institut Thomas More igazgatója)

„Nulle part dans le flot immense des livres et articles traitant de ces sujets et offert à la réflexion de chacun depuis le 11 septembre 2001, nous n’avons lu pareille analyse. Il fallait un esprit singulièrement affûté pour voir si justement les motifs cachés de la querelle qui s’est fait si profondément jour entre la France et quelques autres pays d’Europe et les Etats-Unis. Cet esprit est Hongrois, c’est-à-dire Européen d’Europe centrale. Si un peu de vent frais peut encore souffler sur l’Europe, si un peu de cet « esprit clair » si cher à Montesquieu y est encore possible, c’est à coup sûr d’Europe centrale et orientale qu’ils nous viendront.”

(Jean-Thomas Lesueur, az Institut Thomas More igazgatója)

Borsi-Kálmán Béla (1948, történész, műfordító, diplomata, az MTA doktora)

Az ELTE történelem–román szakán, Eötvös-kollégistaként szerzett diplomát 1973-ban. Ezt követően először az OSZK Szakozó Osztályán, majd szabadúszó tolmácsként és műfordítóként, végül az Európa Kiadó lektoraként dolgozott (1975. december). 1976. január elsejétől az ELTE oktatója (1976–1981: a Ro­mán Tanszék tanársegéde; 1981 novemberétől a Kelet-Európa Története Tanszék adjunktusa, 1995-től docense s 2009 szeptemberétől egyetemi tanára.) Egyete­mi (kis)doktori címét 1980-ban, kandidátusi fokozatát 1990-ben szerezte történettudományból. Az akadémia doktora címet 2006-ban, míg a habilitációs doktori titulust 2007-ben ítélték neki oda. 1981–1990 között – másodállásban – a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat román, török és délkelet-ázsiai francia (vietnami, laoszi, kambodzsai) rovatának vezetője. 1982 és 1985 között a JAK-füzetek első szerkesztőbizottságának tagja. 1990 és 2015 között három diplomáciai missziót vállalt: 1990–1995: a bukaresti magyar követség politikai és kulturális tanácsosa; 1999–2003: a párizsi magyar külképviselet külpolitikai elemzője; 2011–2015: a francia belpolitika „gazdája”, ugyancsak hazánk párizsi nagykövetségén. 2005 és 2011 között a brüsszeli és párizsi székhelyű Institut Thomas More nevű francia–belga think tank budapesti részlegének ügyvezető igazgatója. 2018. március 22. óta az ELTE Történeti Intézete Kelet-Európa Története Tanszékének nyugal­mazott professzora (a prof. emeritus címet különféle okokból elhárította).