Papp Ágnes Klára kötete a nemzetközi humán tudományban "térbeli fordulat"-ként ismert szemléletváltás és az abból következő vagy azzal összhangban álló irodalom- illetve kultúraelméleti elgondolások tükrében vizsgálja a modern és posztmodern magyar regény városábrázolásainak tér-idő viszonyait. Az első rész a századforduló magyar modernizmusának a témafelvetés szempontjából figyelemre méltó regényeinek (Kaffka Margit, Móricz, Kosztolányi, Krúdy, Karácsony Benő válogatott műveinek) kisváros-poétikáját elemzi, elsősorban a kisváros-metropolisz dichotómiát körüljárva. A második rész a modern és posztmodern városábrázolás összehasonlítása mentén vizsgálja Ottlik Géza és Lengyel Péter két-két regényét, majd pedig a magyar mágikus realista próza tér-idő ábrázolásának jellegzetességeit (Grendel Lajos, Gion Nándor, Kolozsvári Papp László és Fehér Béla prózája alapján). A kötet harmadik részében a posztkoloniális irodalomtudomány és kultúraelmélet felismeréseinek tükrében, a magyar irodalomtudományos diskurzus paradigmaváltó párbeszédébe bekapcsolódva gondolja újra a kisebbségi irodalom és a hozzá kapcsolódó fogalmak (anyaország, kánon stb.) definícióit, hogy aztán ennek az elméleti diskurzusnak a kontextusában elemezze Láng Zsolt "áltörténelmi" regényeit, mágikus realizmus által áthatott tér-idő viszonyait. 

Az emlékezés, identitás és diszkurzus fogalmai számos jelentésréteggel rendelkeznek, egymás mellé helyezésük és közös tárgyalásuk pedig megnyithatja az elmét, beindíthatja a képzelőerőt, s az emberi ügyekről folytatott közös gondolkodás és beszéd kiváló kiindulópontja lehet. Ez a várakozásteljes elképzelés jelentette e tanulmánykötet kiinduló pontját, melynek szerzői a humán tudományok művelői, így az irodalomtudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia hagyományait követik.

Kortárs számi költőnők antológiája 

Test, történelem, elbeszélhetőség

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Összehasonlító Irodalomtudományi
Tagozatának, a Károli Gáspár Református Egyetem
Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének és
Kortárs Közép-Európai Regény Kutatócsoportjának közös szervezésében
létrejött konferenciakötet a tematikus és metodikai
mintázata alapján jóval több, mint összefüggő tanulmányok szövedéke.

 

A történelem ábrázolása a kortárs magyar regényben

 

A második világháború utáni erdélyi költészet elemzése során a szerző azoknak az esztétikai-poétikai irányzatoknak a bemutatására vállalkozik, amelyek az 50-es, 60-as, majd a 70-es és 80-as évek sajátosságain át a kortárs erdélyi líra jellegzetességeihez elvezetnek. Tíz erdélyi költő alkotásait számba véve azt vizsgálja, hogy a különféle identitásalakzatok miként hozhatók kapcsolatba az elmúlt bő fél évszázad ideológiai-politikai változásaival és a társadalmi viszonyok átalakulásával.

Ez a könyv arra vállalkozik, hogy bemutassa a kora újkori magyar színházi hagyomány különböző funkcióit és színjátéktípusait, kiemelve közülük azt, amelyik mind az iskolai, mind a hivatásos színjátszásnak a legfontosabb, reprezentatív műfaja volt a 16-18. században, vagyis a történelmi drámát.