A pozsonyi születésű Lábán Rudolf a 20. század európai táncművészetének egyik legnagyobb alakja volt. Sokfelé ágazó tevékenysége hatalmas területet ölelt fel, mintegy 120 koreográfiát készített, 15 könyvet és több mint 70 tanulmányt adott közre.

Lábán kutatásai a táncos mozgás harmonikus rendjét, és a mozgások legmélyebb összefüggéseit tárták fel, s ezzel új művészi gondolatok és új modern tánc formák megszületését ösztönözték. E kutatásait összefoglaló könyve ma is egyszerre szellemi kaland és kihívás azok számára, akik belemélyednek e páratlan, de egyáltalán nem könnyű olvasmányba.

Jean-Georges Noverre elsõként értelmezte a balettet a színházmûvészet sajátos mûfajaként. Elméleti fõmûve, a Levelek mégsem csupán páratlan kordokumentum, hanem a XXI. században is változatlanul érvényes mûvészeti kérdések tárháza, mert olyan alapvetõ esztétikai és gyakorlati kérdéseket vizsgál, amelyek semmit sem veszítettek idõszerûségükbõl: egyenrangú-e a tánc a többi mûvészettel; alkalmas-e és hogyan történetek elmesélésére; mibõl áll valójában a táncos mûvészete?

,,Duncan kisasszony...akinél szebben senki se táncolt ezen a világon..., nos, igen, Duncan kisasszony úgy gondolkodik, hogy a tánc mint művészet a test művészete, melyben a főszerep az izmoknak, a húsnak jut... Társa a zene.