A szela a bibliai Zsoltárok Könyvének fontos szava, amely 71 versben van jelen. Legtöbbször záró szóként keretezi a zsoltárokat. Jelentése sokirányú és gazdag. Jelent mély csendet, elcsendesedést, elmélyedést, megerősítést, áldást és „úgy legyen!” fohászt is.

Vadász János e különleges csendet szólaltatja meg, zengeti fel, emeli verssé. Innen erednek mondandói, üzenetei, fohászai, imái lírai tudósításaiban, új zsoltáraiban. Az emberi lét sokszínű valóságát és saját életének mély, minden érző-gondolkodó lélekhez szóló élményeit mutatja fel, adja tovább, teszi tanítássá kötetében a költő.

Három részre tagolt, válogatott és új verseket tartalmazó művében Vadász János megidézi, s máig élő gondolataikban, vendégsoraikban, jellegzetes szavaikban jeleníti meg a világ- és a magyar irodalomból a költővel lélek-rokon elődöket: Szapphótól Rilkéig, Balassitól, Rimaytól Pilinszky Jánosig. Verseiben párbeszédet folytat, olykor vitatkozik is velük. Szeretett, tisztelt kortársait, barátait Szerdahelyi Istvántól Ferenczi Fischer Lászlóig, Konczek Józseftől, Birtalan Ferenctől Gyimesi Lászlóig maradandó versekkel köszönti.

Társadalomkritikus, gondolatgazdag, érzelmekkel, indulatokkal teljes lírájában Vadász János mindig az elnyomott, kiszolgáltatott emberek mellett áll. A kötet tiszta képvilágot láttat, a ritmikák és versformák árnyaltságát, a magyar nyelv különleges szépségét. Kiemelkedő jelentőségű értéke a kötetnek az ÉGI-FÖLDI ZSOLTÁR szonett­koszorú, amit külön is a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlok.

Koffán Károly De profundis (1940) című metszetsorozata szervesen illeszkedik a könyv mondandójához, gondolat-világához – tovább mélyíti, gazdagítja azt.

Kántás Balázs

könyörgés

fohászom a Mennybe száll szela

oda hol minden este bál van

hová nem hív Teremtőnk szava

míg lélek-próbám ki nem álltam

éltemben – kínban fájdalomban

küzdve az igazért a jóért

kölykeit védő vadként harcban

helytállva minden tiszta szóért

míg lent e Földön lelek hazát

ölel az otthon – mind mi élet

ne őrlesd még el kristály porát

létemnek – ne ints égi bálba

éltesd lelkemben az ép hitet!

fohászom a Mennybe száll szela

Vadász János 1951-ben született Budapesten. Versei először –17 éves korában – Jászberényben, a Sugarak című könyvben jelentek meg. Népművelő, könyvtáros, magyar nyelv- és irodalom szakos középiskolai tanár és szociológus. 1969-től fizikai munkás Csepelen, később múzeumi gyakornok, majd könyvtáros a szombathelyi Savaria Múzeumban. Dolgozott népművelőként és szakfelügyelői munkakörben, több mint egy évtizeden át budapesti művelődési központok és könyvtárak igazgatója. Egyike a tíz fiatal vasi költőnek a SOR című, többek között Nagy Gáspárt, Konczek Józsefet is bemutató, sikeres antológiából.

1989-ben alapítója, 13 éven keresztül választott elnöke a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ). Részt vett az Érdekegyeztető Tanács létrehozásában, kezdeményezője és egyik megalkotója volt a kulturális alaptörvénynek (1997. évi CXL törvény). 2002-ben sikerre vezette 630 ezer közalkalmazott, átlagosan 50 százalékos illetményemeléséért folytatott küzdelmét. 2002-2006-ban irányításával készült törvényjavaslat a közszolgálati dolgozók jogállásának új, egységes szabályozásáról. Több, mint egy évtizedig volt főszerkesztője az Érdek és Érték folyóiratnak és vezetője a KKDSZ Kiadónak.

Versei – egy 1972-es, 18 évig ható politikai szilencium miatt – csak a ’90-es években jelenhettek meg újra lapokban (Ezredvég, Agria, Zempléni Múzsa, Kaláka, Dunatükör, Pannon Tükör, Parlandó, Élet és Irodalom) és antológiákban (Rondó a vadonban, Havakba égetett szavak, Világárnyék, Pengeélen, Kedvesebb hazát, Felemás korlát, Újrahasznosított haza, Kaláka, Csák Máté földjén).

IKERVERS című kötetét 2023-ban a L’Harmattan Kiadó jelentette meg.