Hasonló termékek
Élők, holtak és adósságok. A halottak szerepe egy erdélyi falu társadalmában
A halál témáját érintő kulturális és szociálantropológiai irodalomban gyakori téma a modern nyugati ember és a más kultúrákban élők halálképének, halálhoz való viszonyának különbsége. E különbségek azonban az úgynevezett nyugati társadalmakon belül is érzékelhetők. Nem egy antropológus számolt be arról, hogy az általa megismert európai falusi közösségekben az emberek mennyire másként, mennyivel „természetesebben” viszonyultak a halál kérdéséhez és a halottakhoz, mint ami számára saját társadalmi közegében megszokott volt. Ezekben a közösségekben a halál nem tabutéma, nem a haldokló és családjának magánügye, a haldoklás s a halál körüli gyakorlati teendők ellátása pedig nem vagy nem teljesen került át abba a professzionális szolgáltatói szektorba, amely ma már a legtöbb helyen körülveszi.
Apám (1. kiadás)
A szerző több száz oldalas besúgói jelentésekre alapozva írta meg apja sorsát, aki visszautasította azt, hogy spicli legyen. Ötvenhétig általános iskolaigazgató volt, aztán segédmunkás, majd tanító. Két bűne volt: magyar volt és keresztény.
Tündér, mesék
„A delfinek azért ugrálnak, mert örülnek az életnek. Mint a gyerekek. Mert egy mese szerint, a szivárványról leesett gyerekek, amint elérték a tenger vizét, abban a pillanatban delfinekké váltak.”
Taposs bele, Ine!
Szőke, göndör loknijai lebegnek, amikor lép, egy-két foga éppen hiányzik, a lépte könnyű, a szíve erős, és úgy hívják: Ine. Akivel pedig legjobban szeret együtt lenni, az Hasse, a kisöccse.
Leírás
Több száz oldalas besúgói jelentésekre alapozva írtam meg apám sorsát, akivel 1957-től 1971-ig úgy bántak a titkos tartótisztek ügynökeiken, besúgóikon keresztül, ahogy rendes regényíró nem bánik a figuráival. Apám ugyanis visszautasította azt, hogy spicli legyen. Ötvenhétig általánosiskola-igazgató volt, aztán segédmunkás, majd tanító. Két bűne volt: magyar volt, és keresztény. Hogy egy kisvárosban kisemberek kiskocsmában kisfröccsöt isznak, vajon miért lehet érdekes a politikai belső elhárítás számára, ezt a gyerekeim és unokáim csak akkor értik meg, ha nemcsak világtörténelmi helyzetbe helyezem az egészet, de kultúrtörténeti kontextusba is. A múlt század már történelemnek számító hatvanas éveiről van szó, amelyben az akkor fölnövő nemzedék még némi szabadság illúziójában is ringatta magát, igaz, nem sokáig.
Az ügynök a kádárizmus szimbóluma, szinte kifejezője volt lényegének. Derűlátó vélekedés szerint minden negyvenedik állampolgár, a szofisztikált elnyomást kiépítő rendszerben, besúgó volt. Vagy pénzért, vagy karrierért, vagy zsarolás hatására (és itt nagyon széles a skála), vagy – mert ilyen is volt – önként és dalolva. A jelentésírók följelelései gyakran magukon viselték a sietség, a gyors megfelelni akarás nyomát. Ilyenkor jobban megnyomták a tollat, hadartak az előadásban. Nem tudták, de éppen a jólértesültséget túlhajszoló, apró jelek buktatják le őket. Így azonosíthatók végül.
Nem tudtam, hogy bennem egy rendőr szunnyad. Ami ebben a könyvben felébredt. Elfelejteni nem fogom. Azt se, hogy a paradicsomszósz vérből volt a levesben főtt hús mellé a kádári paradicsomban, csak nem vettük észre.
TEMESI FERENC 1949-ben született Szegeden. Babérkoszorús, József Attila-díjas és Kossuth-díjas író. A L’Harmattan Kiadónál három kötete jelent meg.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Temesi Ferenc |
| Megjelenés | 2013 |
| Terjedelem | 206 oldal |
| Kötészet | kartonált ragasztókötés visszahajló füllel |
| ISBN | 978-963-236-710-1 |