Politikai kommunikáció Magyarországon, 1990–2015

"Kommunikációval mindent meg lehet nyerni és mindent el lehet rontani. Hiába kiváló a politikánk, ha rosszul kommunikálunk, veszíteni fogunk. Nemcsak a választási kampányt, hanem a kormányzást is a kommunikációnak kell alárendelni. Elég ráijeszteni az emberek-re, aztán megnyugtatni őket, hogy tőlünk bízvást számíthatnak védelemre, és nyert ügyünk van."

A 2010-es országgyûlési választási kampány elemzése

A kötet célja a 2010-es országgyűlési választásokat megelőző korteskedésnek és a kampány médiatálalásának a bemutatása. Kritikus volt ez a kampány, hiszen néhány régi párt megsemmisült a küzdelemben, a médiában szinte mást sem lehetett olvasni, mint a múlt éles bírálatát, s a bekövetkezett politikai fejlemények hatására a kampánykutatásnak is kritikát kell gyakorolnia saját paradigmája felett.

Törvényhozás és törvénykezés az ókori Athénban

Kevés ​olyan eszme van, amelyről annyit írtak és vitatkoztak az utóbbi időben, mint a nemzet: létrejöttének körülményei, továbbélési lehetőségei, illetve megszűnésének eshetőségei az európai integráció során.

A ​könyv a nagynevű francia szociológus és politikai filozófus egyik legismertebb munkája. Aron ebben foglalta össze a lehető legközérthetőbben demokráciaelméletét, valamint a modern totalitarizmus mibenlétére vonatkozó felfogását.

Hogyan zajlott a 2010 nyarán megindult magyar médiaszabályozás európai vitája? Kik voltak a főszereplők, és milyen érvkészleteket használtak? A heves politikai vita vajon szétfeszíti az Európai Unió kereteit, vagy inkább dinamizálja az európai közbeszédet? S ha létrejött a magyar médiatörvények európai nyilvánossága, mit mondhatnunk el róla? Intézményközpontú vagy a politikai kommunikációs szereplők határozzák meg? Esetleg az interakció jelöli ki a nyilvánosság határait?

Charles Taylor liberalizmuskritikája

Pogonyi Szabolcs monográfiája Charles Taylor műveinek elemzésével mutatja be a liberális állam közösségelvű kritikáját és a kritikára adott liberális válaszokat.

A könyv igazi filozófiai csemegének számít, amelyben a két markáns gondolkodó - a filozófus Jean-Marc Ferry, a Brüsszeli Szabadegyetem politikai filozófia professzora és az Esprit volt főszerkesztője, az esszéíró Paul Thibaud - fejti ki markánsan eltérő álláspontját az állam és a szuverentás kérdéséről, nemzetek sorsáról, a posztnemzeti identitásról és az Európai Unió jövőjéről a Maastrichti Szerződés tükrében.