Amikor ​a tizennyolcadik század második felétől Londonban és Párizsban az új műalkotásokat nyilvános kiállításokon kezdték közszemlére tenni, a művész új típusa született meg a kiállító művész. Ez a könyv a modern művészek történetét vizsgálja, akik új kapcsolatokat alakítottak ki az intézményes keretek között kiállított művészettel, és ezzel alapvető átalakulásokat indítottak el a művészet definíciójának, a művész önképének, problémáinak és társadalmi státusának vonatkozásában. Oskar Bätschmann bemutatja, hogyan született meg a modern művész alakja John Singleton Copley és Benjamin West kezdeményezései nyomán, és vált a huszadik század művészcsillagainak, Joseph Beuysnek és Andy Warholnak az esetében maga is teljes jogú kiállítási tárggyá.

A kötetben olvasható eszmetörténeti tanulmányok a korai tizennyolcadik század és a múlt század hetvenes évei közötti időszakból veszik témáikat. Lord Shaftesburytől Hannah Arendtig olyan szerzők írásait elemzik, akiknél az esztétikai fogalmak és a morál-, vallás- vagy politikafilozófiai elgondolások kölcsönösen megvilágítják egymást. Szépség és fenség, szabadság és humor, szerelem és barátság, ízlés és képzelet, játék és cselekvés kérdései merülnek fel újra és újra különböző korszakokban és kontextusokban; értelmezéseik árnyaltabb képet kívánnak nyújtani az európai modernség néhány fontos aspektusáról.

Tanulmányok Kisbali László emlékére

"Az elmúlt fél évszázadban sokakat inspirált Csontváry festészete. Költőket is megihletett (Nagy László: Seb a cédruson című versét megannyi újabb lírai feldolgozás követte), operákat, balettműveket írtak róla, több film is készült a festőművész életművéről. Az egykori Honvéd Főparancsnokság budavári palotájában 2015-ben megvalósult, eddigi legteljesebb Csontváry-életműkiállítás részeként kortárs képzőművészek parafrázisait is megtekinthette a tárlat közönsége ez a kötet a kiállított művek reprodukcióit tartalmazza és egy-egy rövid beszélgetés leiratát, amelyeket a művészekkel folytattam."

A 20. századi ,,rendellenes egyének" eredete három fő történeti alak összekapcsolódásában lelhető fel: a szörnyek, akik áthágják mind a természettörvényeket, mind a társadalmi normákat; a javíthatatlanok, akiket a test idomításának új mechanizmusai vesznek kezelésbe; és a maszturbálók, akikkel szemben a 18. századdal kezdődően kampányt folytattak, a modern kiscsalád megfegyelmezése érdekében.

Noha az utóbbi idők modern irodalomelméleti trendjei nemcsak nem preferálják, de egyenesen tagadják is a hagyományos értelemben vett műfajok létezését, Gárdos Bálint irodalomtörténész most (előszavában külön érvelve ötlete mellett) klasszikus műfajelméleti kötettel jelentkezik. Írása központjában a tizenkilencedik század első két évtizedének angol esszéirodalma áll. Választott témáját a kor három (hazánkban kevésbé ismert) tipikus alkotója életművének tükrében mutatja be.

Az ​utóbbi másfél évtizedben kisebbfajta pszichedelikus reneszánsz bontakozott ki a világban. Ez az újjászületés a legkülönbözőbb tudományágakat inspirálja mind a természettudományokban, mind pedig a társadalomtudományokban a pszichofarmakológiától a pszichiátrián keresztül az addiktológiáig, és az etnobotanikától a filozófián át a teológiáig. A pszichedelikumokkal végzett humán vizsgálatok újra megjelentek a The Lancet, a Nature, a Science és más vezető szakmai lapok hasábjain. Fontos kísérleteket végeznek a Harvard és a Johns Hopkins egyetemek orvosi karain, jelentős európai pszichofarmakológiai intézetekben, ígéretes kutatások folynak Bristoltól Szentpétervárig, Svájctól Jordániáig, Ausztráliától Kanadáig és Brazíliáig.

Marcel Duchamp komplex életművének elemzésekor megkerülhetetlen a nyelviség, a konceptualitás kérdése. Jelen tanulmánykötet e problémakör kiemelésével elemzi végig az életmű legfontosabb műveit a korai kísérletektől a Nagy üvegen keresztül a ready-made-ekig, és mutat rá arra, hogy a sokak szerint paradigmaváltást hozó Duchamp-életműben miként értelmeződött át a mű, a művészet és a művész fogalma.