Alaptétel, hogy az idegennyelv-tanulásnak elengedhetetlen része a nyelvtan ismerete. Nyelvtan, azaz a nyelv szerkezetének szabályokba rendezett, statikus leírása, mely – a közhiedelem szerint – a kivételek pontos leltárba vétele után közvetlenül képessé tesz a nyelv használatára. A gyakorlat azonban némileg mást mutat: a nyelvet minden gond nélkül használó anyanyelvi beszélők egyáltalán nem támaszkodnak a nyelvtan tételes szabályaira, kategóriáira. Ezzel szemben a magyart idegennyelvként tanulók sokkal inkább tisztában vannak a szabályokkal, megküzdenek a latin alapú grammatikai hagyományra épült leírással – s mégsem használják fennakadás nélkül a magyart. Kötetünk szakít a jó öreg, statikus, a nyelvi rendszerre összpontosító leírási gyakorlattal, s a nyelvhasználat dinamikus rendszerét veszi nagyító alá. A funkcionális nyelvleírások módszereit alkalmazva kiválaszt néhány lényeges témát, mellyel bevezeti a jövendő magyar mint idegen nyelv tanárokat az objektív, külső, összevető szempontú nyelvleírás elméletébe és gyakorlatába. Mielőtt bárki belefogna a kötet tanulmányozásába, nézzen magába: képes-e megválni a jól bevált gyakorlattól, félretenni a megszokott kategóriákat, előítéletek nélkül újragondolni a fogalmakat, szabályokat, axiómákat. Ha igen a válasz, a kötet segítségével nemcsak hasznos, hanem érdekes, sőt élvezetes utat járhat be a magyar nyelv tanulmányozásában.