A 20. század utolsó harmadában jelentkező funkcionális szemléletű irányzatok nagy változásokat hoztak az utóbbi évtizedek nyelvoktatási gyakorlatába (is). A kommunikáció-központú nyelvoktatás a nyelvi jelenségek funkcióit, szemantikai összetevőit állítja a tanítás előterébe. Egyfelől azt keresi, hogy egy funkciót milyen formák fejezhetnek ki, másfelől azt vizsgálja, hogy egy adott forma milyen funkciók betöltésére alkalmas. A kommunikáció-központú oktatás semmiképpen sem korlátozható formális szabályok, „kész kategóriák” elsajátíttatására: a szabályok csak irányt mutatnak, tendenciákat jelölnek ki az adott nyelv működésének megértéséhez, az állandó változásban lévő, viszonylagos nyelvtani kategóriák létrehozása azonban sohasem célja, hanem csak (segéd)eszköze a nyelvleírásnak. A funkcionális grammatikának fontos feladata, hogy elemezze és leírja az azonos értelmű, de egymástól eltérő nyelvi megjelenési formák közötti különbségeket, ugyanis az eltérő nyelvi formák, struktúrák azonos fogalmi tartalma mögött általában interpretációs jellegű különbség rejlik.
A kötet mindenekelőtt olyan magyar mint anyanyelv-, illetőleg magyar mint idegennyelv tanárok számára készült, akik mindennapi oktatási gyakorlatukban érvényre kívánják juttatni a funkcionális szemléletet.