Az Ószövetség gondolatvilágának kétféle megközelítése, a vallástörténeti és a teológiai, igen közel áll egymáshoz, mégsem azonos. A vallástörténeti a vallási gondolatok kialakulását, azok hátterét és a gyakorlatban való megjelenését, a vallásgyakorlatot vizsgálja, míg a teológiai magukra a gondolatokra, azok tartalmára és összefüggésrendszerére koncentrál.

 

Szerkesztők: Gulyás Adrienn, Mudriczki Judit, Sepsi Enikő, Horváth Géza

 

Mintegy két és fél évszázada, hogy a magyarigeni prédikátor, Bod Péter (1712-1769) Magyar Athenas című munkájának bevezetőjében időtlenül szól hozzánk, s a 20. század, illetve korunk írói, politikai moralistái számára egyaránt érvényes módon figyelmeztet „az írástudók felelősségére”. A jelen tanulmánykötet, mely Bod Péter születésének háromszázadik évfordulója alkalmából kerül közreadásra, minden tekintetben követi az idézett sorokban megfogalmazódó maximákat, vagyis hű tükörképét adja az egyes szerzők kutatói, írói felelősségvállalásának. Hogy milyen mértékben tudtak megfelelni az elvárásoknak, azt az olvasó értő ítéletére kell bízniuk, tudva azt, hogy ez a kiadvány „inkább JÓ IGYEKEZET MINT KÖNYV”.

 

„Ismétlem, nem hiszek Jókai hanyatlásában. Jókai több mint író, ma is több, Jókai jelenség. Pótolhatatlan, őrizni való kincsünk még akkor is, ha irodalmi életünk jelenleg éppen szokott fáziseltolódásai egyikét éli, és Joyce, Woolf és Kafka korszakát magyarítja, így aztán egy kezdő esztéta szemében majdnem nevetséges lehet egy a Zalán keletkezése és a percek múlva kitörő ezerkilencszázötös orosz forradalom között élt alkotó optikája. Nem kell félteni, hadd nevessék ki, elviseli. Jókai, ha mostanában nem divat is kiejteni a nevét, és a külföld is nyilván elfelejtette, világjelenség, legjobb önmagunk, legrosszabb önmagunk összefoglalása, éppúgy a nemzet lelke, mint Arany vagy Petőfi." (Szabó Magda)