A Fakultások közt címû kötetben olvasható tanulmányok a különbözõ diszciplínák közötti határok és választóvonalak relativizálásáról szólnak. Immanuel Kant A fakultások vitájában megfogalmazott egy javaslatot a tudományágak közötti viszonyok tekintetében. Ez a javaslat nyilván nem alkalmazható egy az egyben a jelenlegi állapotokra; ugyanakkor az sem véletlen, hogy ez az írás a mai napig újra meg újra elõkerül mindenütt a világban, ahol a tudományokról és alkalmazásuk lehetõségeirõl esik szó. Kant úgy gondolja, hogy a tudomány egésze, sõt a politika is profitál majd abból, ha lehetõvé teszi a hatalom nélküli szabadságnak a kritikai mûködését. Ma valószínûleg sem a „kemény tudományok” mûvelõi, sem a tudomány- és oktatáspolitikát irányítók nem fogadnák el ezt az elképzelést. Sokkal kevesebbel kell beérnünk tehát; annak a beláttatásával, hogy a független kritikai pozíció lehetõségének a biztosításáért, az „egzakt” tudományok eredményeinek szélesebb társadalmi közegben való alkalmazásáért mégiscsak a humán tudományok nézõpontjainak figyelembevételével tehetünk a legtöbbet. De hogyan is gyõzhetnénk meg másokat arról, hogy egy hajóban evezünk, amíg magunk sem tudjuk, milyen irányban akarunk továbblépni? A kötetben közölt szövegek segíthetnek a tájékozódásban, de legalábbis szempontokat jelölnek ki az irányok latolgatásában. Könyvünk részben a 2018 novemberében Debrecenben megrendezett Tudomány, tudás, hatás címû konferencián elhangzott elõadások átdolgozott, szerkesztett szövegeibõl áll, részben pedig más felkért szerzõknek a témában releváns gondolatait tartalmazza.