Hasonló termékek
Körzővel rajzolt víz
Öreg bédekkerek utolsó oldalán kihajtogatható a teljes óceán, kellős középen ott, hol a szőke szelek nyugodni térnek épp, merül el egy sziget. Lassúdan süllyed el hegye és dzsungele a dzsungel köldökén egy tó merül vele, körzővel rajzolt víz, tükrözi az eget, az égbolt tengelyén tükröz egy felleget. A felhő csolnakán csukott szemmel, hanyatt fekszem, a nyitott könyv az arcomon maradt. Címoldalán a hold szeladonszín érem, a megfordult időt pulzusomon mérem. Részlet
Az utolsó funky
Marton László Távolodó Az utolsó funky című, válogatott és új verseket tartalmazó kötete, amelyre 35 évet kellett várni.
A siklósi vár foglya
Ez a valóságos történelmi tényeket írói fantáziával átszövő kisregény a 15. század fordulóján játszódik a siklósi várban, ahol a bárók több hónapon át önkényesen fogva tartják Magyarország királyát. Történelmünknek ezt a belpolitikailag igen zavaros, pártütéssel, gyilkosságokkal és árulással teli időszakát ma már a történészek is csak ritkán emlegetik.
Leírás
Lehet, hogy a fiókban hagyott tojás megzápul csupán, ám a tojásban hagyott fióka előbb–utóbb kikel. Nyilván ezen igazság deríthet némi fényt a Pitymalló Kesely azon homályos eszméjére, mely egy fészekaljba zsúfolta Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba öt eredeti színművét.
A hímkeselyű közismerten gondos apa: gyakran és szárnyaló kedvvel gyömöszöl temérdek dögöt fiókái ámulattól tátott csőrébe. Ezek azután, felcseperedvén, egymás fejére tojnak s apjuk fejére nőnek – s máris életre kel az egyik legarchetipikusabb drámai konfliktus: apa és gyermek örök ellentéte. Ebben az ellentétben, némely skrupulusmentes szabadossággal, fellelhetjük azt a kötetkompozíciós elvet, melyre a két szerző elmulasztott gondolni.
A passzív apaszívnek, a kötet címadó darabjának hőse vér szerinti apjában hiába keresi az áhított példaképet. Két pótapa elismeréséért vetélkedik tehát magával – míg az egyiktől elfordul, a másikban csalódik. S ameddig a két apafigura végtére egymásra, addig ő tőlük független önmagára lel, korunk zavaros viszonyai között. Ezen úgy meghatódom, hogy muszáj nevetnem.
Az apatikus apatípus lehetne alcíme A Romnak, annak a darabnak, mely kimódolt formahűséggel keseríti meg a reformkor magyar irodalmának édes emlékezetét. A rombolás agg istenében nem nehéz meglátnunk az önző nemzőt, ki irigy unalmában inkább rontja meg fia álmát, mintsem magánál boldogabbnak gyaníthassa őt. Mindketten pocsékul érzik magukat, már e rövidke darab végére is – ez legyen a legnagyobb örömünk!
Apaiszodion: az apai szó dión túltesz keménységében, amint ezt a Danaida-lányok megtapasztalják, míg kardalaik szcénákká töredeznek. Az egyéni boldogságban magára találó boldog egyéniség hamarosan a diszkalkuliás apa őrizte makacs hagyományban botlik el – a kútról és a rájáró korsóról ez a darab se tud újat mondani. De aki végigolvassa, a végtelen mitológiai szenvedésből bizonyosan ízeltőt kap…
Apória, azaz Bem apó riadt bizonytalankodása válik rákfenéjévé házasságának a Bem, a debreceni gács című műben. Az öreg férfi és fiatal nő közti kapcsolat gyakorta nyugszik apakomplexuson és vezet apofízishez, mely csontkinövési ezúttal, egyéni leleménnyel, a felszarvazásra is vonatkoztathatjuk! Az Othello-történet XIX. századi, magyarított szomorújátékká átdolgozott változatában a megjavult intrikus hiába próbálja helyrehozni Bem apó és Csészényi Esteván miniszter lányának házasságát, mégis gyermektelenné ügyetlenkedik minden apát, köztük a sajátját. Ha neki nem is gratulálhatunk, legalább nekem igen, mégpedig ahhoz, hogy ebben a darabban is sikerült fellelnem az archetipikus alapkonfliktust.
Apatália, avagy milyen ramazuri kerekedhet abból, ha valaki kiszedi magának mind a hegynyi kását s ekképp üresen marad az apa tálja. A sehonnai bölcselő álhellén tragédiája bízvást maradhatott volna a Leukokitoszisz-család belügyének, ha nem támad az a remek aparopóm, mely a bonyolult, de egymásnak mégis könnyedén ellentmondó családi viszonylatok kacifántjait is e koncepció Prókrusztész-ágyába erőszakolja. A váratlanul kiserkenő vérségi kapcsolatok húsba vágó végjátékba fúlnak, de a kertben lábatlankodó, temetetlen tetemek megtartják maguknak a sötét családi titkokat. Az olvasó az egyetlen túlélő, aki mindent tudna, ha egy fia szót is értene abból, ki kinek az apja.
S ha még az apa–fiú kapcsolatban a klasszikus és a posztmodern irodalom megcsúfolva-megőrzés viszonyára is felhívom a figyelmet, hivatkozván a régi s a mai témájú drámák sajátos kölcsönhatására, hát bizonnyal megszolgáltam az elismerést. Innentől a vállam várja a szerzők veregetését, míg én nem vágom képükbe jól megérdemelt tiszteletdíjamat, kiáltván: „Apage, apanázs!” Hanem a nevemet már nem adom ehhez, főleg, minthogy ugyanaz, mint az apámé, aki hajlott kora dacára nem a sérvével és a szívritmuszavarával törődik, hanem mindig mindenen röhög, csapkodja a gyenge, csúzos térdét, és csak vihog, vihog és vihog, mint aki soha nem akarja abbahagyni, a vén bakkecske!
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Győrei Zsolt, Schlachtovszky Csaba |
Megjelenés | 2005 |
Terjedelem | 274 oldal |
Kötészet | puhatáblás |
ISBN | 9637343668 |
Sorozat | JAK füzetek |