Hasonló termékek
Filozófia mint de(kon)strukció: Heidegger és Derrida
Ez az eszmetörténeti összefüggés vezetett bennünket arra, hogy Martin Heidegger születésének százhúszadik évfordulóján, mely 2009-es év egyúttal Jacques Derrida halálának ötödik évfordulója is volt, e két gondolkodó munkásságának a vizsgálatát tűzzük ki annak az összejövetelnek a témájául, amelyet a 2007-től kezdődően évente megrendezésre kerülő Hermeneutika és jelenkor című filozófiai konferenciasorozatunk keretében rendeztünk. Jelen tanulmánygyűjtemény részben az ott elhangzott előadások szerkesztett, illetve kibővített formában közzétett változatait, részben pedig további, a téma iránt érdeklődő hazai kutatók munkáit tartalmazza.
A látható és a láthatatlan
„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.
Spontán értelemképződés módosult tudatállapotokban
Trauma, álom és pszichedelikus élmény
Nyelviség és nyelvfeledtség
– Hans-Georg Gadamer és a nyelv hermeneutikája
A végesség hermeneutikája
Az idő mint filozófiai probléma Martin Heidegger gondolkodásában
Martin Heidegger (1889–1976) 20. századi német filozófus gondolkodását kezdettől fogva meghatározta az idő problematikájával való konfrontáció. Vajon mit hozott az időnek ez a felfedezése és kidolgozása az ember számára? Mit jelent egy olyan filozófia a gondolkodás számára,
amely kiemelten kezeli véges időbeliségünk szempontját?
Sartre és Merleau-Ponty - A francia fenomenológia klasszikus korszaka
Jean-Paul Sartre (1905-1980) és Maurice Merleau-Ponty (1908-1961) a példátlanul gazdag francia fenomenológia kimagasló alakjai. Azonos hagyományhoz kapcsolódtak, de életpályájuk és filozófiai alapállásuk is eltérő volt.
Mit jelent hinni?
Bernhard Welte (1906-1983) Martin Heidegger tanítványa és barátja, a vallásfilozófia professzora a freiburgi egyetemen, a 20. századi megújuló katolikus filozófia egyik legérzékenyebb alakja, aki szakfilozófiai értekezésein kívül gyakran kamatoztatta didaktikai képességeit a szélesebb olvasóközönséghez szóló rövidebb összefoglalásokban is.
Leírás
A kötet összeállításánál két szempontot tartottunk szem előtt. Egyrészt bevezető jellegű áttekintést szerettünk volna nyújtani ebbe a manapság ismét sok figyelem övezte témakörbe, másrészt arra törekedtünk, hogy e bemutatás tükrözze az elmúlt évek kutatási tendenciáit, a bennük kibontakozó új perspektívákat. A kötetben olvasható írások spektruma, ennek megfelelően, tematikailag tág teret ölel fel, különböző diszciplínákat érint, eltérő megközelítéseket jelenít meg, amelyek e téma filozófiatörténeti vizsgálatán túl kiterjednek egyebek mellett a hermeneutikai, fenomenológiai, kultúratudományi, művészetfilozófiai, valláspszichológiai, társadalomelméleti és pszichoanalitikus kutatások kérdésfeltevéseire is. A Hermeneutika Kutatócsoport munkája keretében ezúttal e témához kapcsolódó kutatók és oktatók munkáiból szerkesztett összeállítást adunk közre. Kötetünket azzal a meggondolással bocsáthatjuk útjára, mely szerint e sokféleségből nem utolsósorban az is kiviláglik, hogy sok minden mellett a képzelőerőtől bizonyára nem független az sem, ahogy a különböző szerzők magának a képzelőerőnek a problémáját időről időre körvonalazzák – a képzelőerő mintegy visszahat arra az elméleti keretre, amelyben önmaga konstituálódik.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Lengyel Zsuzsanna Mariann |
Megjelenés | 2017 |
Terjedelem | 394 oldal |
Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
ISBN | 9789634142560 |
Sorozat | A filozófia útjai sorozat |