A latin-amerikai irodalom kiválósága, Augusto Monterroso (1921–2003) a kispróza nagymestere: fabulák, elbeszélések, prózaversek, esszék, tárcák és karcolatok ünnepelt szerzője. Tucatnyi kötete közül A fekete Bárány és más mesék (1969) talán a legnépszerűbb. Monterroso életében tizennyolcszor jelent meg, és több mint négymillió példányban kelt el. Angol, német, finn, francia, görög, olasz és japán fordítása után most magyarul is olvasható.

Egy fiatal apáca szerelmes lesz, elhagyja kolostorát, mély bűnbe esik. Amikor évek múlva visszatér, megérti, hogy távollétében csoda történt - ez a Mária-legenda a középkor óta Európa-szerte ismert. A tizennegyedik századi flamand Beatrijs-be beleépültek az udvari szerelem elemei, a forrásokból az ismeretlen szerző mesterien kidolgozott, lélektanilag is hiteles történetet formált.

„Lupo nagy elődje az olasz irodalomban Ariosto; a XX. századi világirodalomból pedig leginkább García Márquezzel rokonítható, nála a Buendía-törzs helyett Leonardo da Vinci, Pico della Mirandola, Isabella d'Este és Gutenberg első követői alkotják a nagy családot… A könyv különleges értéke a korabeli Itáliára jellemző sokszínű nyelvi kultúra felvonultatása” – írja ajánlásában Sebastiano Vassalli.

A kötet fejezetekre tagolt szövegében Achillesz, Héraklész, Odüsszeusz természetes szereplőivé válnak a georgiai költészet és a hétköznapok világának, hiszen Georgia nyugati részén az ókori kartvél királyság, Kolhisz a görögök ottani megjelenésével közvetlen kapcsolatba került a görög kultúrával.

Girard könyve olyanok számára ajánlható, akik hajlandóak ízeire szedni a már ismert világot, benne önmagukat, aztán egy új illetve nagyon is régi: a szakrálisat is tartalmazó rendbe összerakni.

A Köd szerelmi története, a vágyakozás, álmodozás, megcsalás és megcsalatás története éppen úgy tartogat meglepetéseket, mint a regény szerkezete a Don Quijotéra jellemző betétnovellákkal, a számos elő- és utószóval, amelyből egyet - igencsak szokatlanul - a regény egyik szereplője írt, vagy az a fejezet, amelyben a főhős, az író képzelt alakja, találkozik és vitatkozik életről és halálról az őt megalkotó szerzővel.

„Mi ellen harcolnak a lovagok, akik elindulnak, hogy megküzdjenek a sárkánnyal? Önmaguk ellen harcolnak, érti?”