Olvasmányos írásokat tartalmaz a kötet, pedig igencsak keserűek azok az igazságok, amelyeket lebilincselő stílusban és közérthetően örökít meg a szerző. Nem csak az erkölcsi eltévelyedéseket, botlásokat rója fel szellemi életünk bálványozott hírességeinek, hanem könyörtelenül leleplezi a szocialista-korszak álnokságait, hamisításait, téveszméit és embertelenségeit.

Szabó Miklós és Borhy László akadémikusok több évtizedes kutatási tapasztalatukra és tudományos eredményeikre támaszkodva készítették el ezt az összefoglalást, amely részletesen és széles földrajzi valamint történelmi és kulturális összefüggéseiben taglalja Magyarország területe késő vaskori népeinek és római kori lakosságának történelmét.

A könyvben négy család történetén keresztül megismerhetők a polgári életforma különböző modelljei. Az egyes életpályák ugyanakkor önmagukban is figyelemreméltó művelődéstörténeti ismereteket hordoznak, ilyen például a szabadságharcban is fontos szerepet vállaló Rombauer Tivadaré, vagy a mikológia történetében jelentős Hazslinszky Frigyesé. A könyv a selmecbányai Kachelmann-család, a késmárki Hazslinszky-család, a lőcsei Romauer-család, valamint a kassai Sziklay-család életén keresztül mutatja be a XIX–XX. századi felvidéki magyar polgári világ átalakulásait és hányatott történelmét a reformkortól Trianonig.

Popély ​Gyula történészi világképét nagymértékben meghatározza a Beneš-dekrétumokkal fémjelzett kisebbségi sors. Mint ismeretes, a rendszerváltás időszakában a kétnyelvű bizonyítványokért folytatott küzdelmek főszereplőjeként kényszerpályára szorították.

A könyv középpontjában a kádárizmus áll. Nem végső magyarázat, hanem bevezető, áttekinti a tárgy irodalmát, foglalkozik az előzményekkel és az utótörténettel. A történetek elbeszélése helyett a magyar és térségi jelenkortörténet, azon belül is a XX. század második fele átfogó ábrázolása során felmerülő fogalmak magyarázatára vállalkozik. Nem összegzés: bevezetés a további tisztázás hoz, esetleg vitához.

A magyarországi írók és a hatalom viszonya a
Rákosi- és a Kádár-korszakban

 A politikai rendőrség újjászervezése és működése 1956–1962-ig

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára alapfeladataihoz tartozik a magyarországi államszocializmus évtizedeiben működött titkosszolgálatok szervezeti rendjét, intézményi struktúráját bemutató forráskiadás, az ezen szervezeteket irányító személyek életrajzi adattárának összeállítása és nyilvánossá tétele. A történeti múltfeltárás keretében a levéltár munkatársai eddig döntően az 1945 után megszervezett politikai rendőrség és az Államvédelmi Hatóság történetét ismertető forráskiadványok, tanulmánykötetek, valamint az 1962 utáni állambiztonsági archontológia elkészítésére koncentráltak.