Vissza ​a filmekhez! – ebben a rövid, jelmondatszerű felszólításban ragadható meg Gyenge Zsolt könyvének fő célkitűzése. Méghozzá vissza a filmek (vizuális) tapasztalatához.

Válogatott művészetelméleti írások

"A munka elméleti keretét az interdiszciplinaritás (vagy szuperdiszciplinaritás) adja, a történeti elemző, valamint leíró szövegek alapvetően és döntően közpolitikai szemléletűek s nyelvezetűek, a teoretikus részek viszont az esszé - bölcselet és irodalom határán mozgó, vagy éppen együttesében megvalósuló - formai-nyelvi nyitottságában találtak közös szellemi otthonra. Mindez egyenetlenséget eredményez, ez nem titkolandó, mert szándékom szerint való..." (Kucsera Tamás Gergely) 

Olvasmányos írásokat tartalmaz a kötet, pedig igencsak keserűek azok az igazságok, amelyeket lebilincselő stílusban és közérthetően örökít meg a szerző. Nem csak az erkölcsi eltévelyedéseket, botlásokat rója fel szellemi életünk bálványozott hírességeinek, hanem könyörtelenül leleplezi a szocialista-korszak álnokságait, hamisításait, téveszméit és embertelenségeit.

Lélekmérgező írók és ami mögöttük van

A kötet egy speciális, 1945 utáni jelenséget vizsgál, ugyanis mindennapi életünk részévé vált a következmények nélküliség, amely általános értékválsághoz vezetett. A könyv elsősorban a Rákosi- és a Kádár-korszak funkcionáriusgyerekeinek írói munkásságát és emberi hátterét vizsgálja. Olyan alkotókkal, elsősorban írókkal foglalkozik, akik szüleik révén súlyos terheket örököltek és hordoznak.

Girard könyve olyanok számára ajánlható, akik hajlandóak ízeire szedni a már ismert világot, benne önmagukat, aztán egy új illetve nagyon is régi: a szakrálisat is tartalmazó rendbe összerakni.

A kötet, melyet az Olvasó a kezében tart, bevezetésül kíván szolgálni a francia tudományfilozófia kiemelkedő alakjának, a Magyar országon sajnos kevéssé ismert Alexander Koyrénak a gondolkodásába, s olyan előadásait tartalmazza, amelyek 1930 és 1961 között hangzottak el különböző tudománytörténeti konferenciákon.

 Elmefilozófiai szöveggyűjtemény