Modernnek ​nevezhető-e egy olyan szerző, aki maga néhol alig palástolt távolságtartásal nyilatkozott a számára modernnek tűnő jelenségekről? A monográfia úgy keres választ erre a kérdésre, hogy a Mikszáth-kutatásban sokáig elhanyagolt történelmi és társadalmi képzeteket állítja középpontba, s Mikszáth modernségének szerves részeként szemléli az utóbbi évtizedekben egyre fontosabbá váló írünak az ezekre a problémákra adott kételyteli, invenciózus és összetett válaszait. A kötet ilyenformán szokatlan szemszögből mutatja meg a Mikszáth-életmű sokszínűségét: a tanulmány szemléleti íve a betegség poétikájától, a politikához való értelmiségi viszonytól, a kontrafaktualitás szerepétől kezdve egészen a populáris kultúrával való kapcsolatig vagy az én dandyszerű, világirodalmi rangú megformálásáig terjed.
T. Szabó Levente (sz. 1977) a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének oktatója, szakterülete a 19. század második felének magyar irodalma. Az utóbbi években számos magyarországi és nyugati egyetem, irodalom- és társadalomtörténeti kutatóközpont ösztöndíjasa, munkatársa, meghívott előadója volt. Ez az első önálló kötete.