A kötet központi fogalma a kultusz: az irodalmi életművek széles körű társadalmi használatának komplexitását igyekszik megragadni, mintegy megelőlegezve annak magasztaló, értékállító jellegét is.

Cs. Szabó halála óta eltelt évtizedek tették időszerűvé, hogy átgondoljuk irodalmi helyét és szerepét. A kötet szerzője több évnyi kutatómunkáját foglalta monográfiába: összeillesztette a történelmi okokból szétszakított életművet. Nem szerette volna, hogy az életmű "hűlő árnyékban" maradjon, hiszen Cs. Szabó a magyar nyelvű intellektuális próza egyik 20. századi művelője, aki műveiben az európai kultúra mellett hitet tett magyarságáról is.
Ez a könyv nem viasz, amely lenyomatként adja vissza Cs. Szabó teljes életrajzát vagy munkásságát, hanem iránytű - mint amilyen ő maga is volt az emigráció számára - mely bemutatja életútjának főbb mérföldköveit.

Pilinszky színházi szövegei sokat merítettek saját költeményeinek egyedi technikájából. Inkább színházi poétikát dolgozott ki, mintsem teatrológiát. Elemzéseink szerint dramaturgiája Simone Weilből, némileg Grotowskiból és főleg a fiatal Robert Wilsonból táplálkozik. A könyv ebben a gondolatkörben eddig kiadatlan forrásokat is feldolgoz.