A könyv egy sötét időben élő filozófus politikai filozófiájának rekonstruálására tesz kísérletet. Eric Voegelin \(1901-1985) volt az a politikai filozófus, aki a modernség válságát diagnosztizálva legfőbb céljának tekintette, hogy a politikatudományt megrendült helyzetéből helyreállítsa. Voegelin saját feladatának a válság leküzdését, a rend helyreállítását,a valóság és egyben a politikai visszaszerzését tekintette. Ezt a feladatot egyenértékűnek gondolta a politikatudomány megújításával. A megújuláshoz azonban Voegelin szerint nem előre, hanem vissza kell lépni, egészen a klasszikus politikai filozófia szemléletmódjáig.

A ​könyv a nagynevű francia szociológus és politikai filozófus egyik legismertebb munkája. Aron ebben foglalta össze a lehető legközérthetőbben demokráciaelméletét, valamint a modern totalitarizmus mibenlétére vonatkozó felfogását.

A könyvet ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek a francia kultúra és politikai gondolkodás iránt, a szűkebb szakmának éppúgy, mint a nagyközönségnek.

"A tekintély misztikus alapja"

„…a közönségesség azzal végződik, hogy – mint ahogy a Dalai Láma ürülékét tisztelik – a söpredék első jöttmentjét imádják, vagy saját magukat látják benne imádattal; olyan viszonyulás ez, amely a demokráciában megfelel annak, mintha a monarchiában a császári koronát aukcióra bocsátanák.” Ezeket a sorokat Kierkegaardtól A jelenkor kritikája című műben olvashatjuk.

Ateista érvek a mai angolszász filozófiában

Mottónk Bourdieu 2000/2001-es tanévben a College de France-ban tartott bevezető előadásából arra a viszonyra kérdez rá, amely tanulmánykötetünk alapkérdése, és ami re a címben az értelem és történelem szavakkal utalunk. Ez a kell és a van, a normatív és deskriptív, az előírás és a leírás közötti viszony kérdése. Ez a kapcsolat a meg ismerés két aspektusát jelenti – jelen esetünkben a kultúránk kiemelt tudásformája, a tudományos ismeretek, a „tudás” filozófiai és történeti vizsgálatát. Ez a viszony problematikus és ugyanakkor alapvető jelentőségű napjainkban.

Jelen kötetének fejezetei tovább viszik Quante érdeklődését a szellemiség és a cselekvés hegeli koncepciói iránt, ugyanakkor kibővítik Hegel legnagyobb hatást gyakorló és legnehezebb tételeinek némelyikével (a spekulatív filozófia lényege, a természet–szellem viszony, a szabadság fogalma, az akarat, a felelősség, valamint a felelősség és az individualitás hegeli koncepciói). Ezek a fejezetek a Hegellel folytatott eszmecsere eredményeit juttatják érvényre az etika és politikai filozófia legfontosabb problémái némelyikének tekintetében.