„Nem ​találunk szavakat” – ezzel kezdődött 1977-ben Esterházy Péter Termelési regénye. 
A Megtalált szavak azt a magyar irodalmi kontinuitást igyekszik felvázolni, amelynek a hagyományokat felforgató posztmodern maga is részévé, sőt, bizonyos perspektívából origójává vált. 

Dagmara, a Berlinben élő lengyel tévés újságírónő lassan a pályája csúcsára ér, de egyszer csak visszatérnek a múlt kísértetei. Hiába illeszkedett már be annyira, hogy inkább Varsóban mozog idegenként, hirtelen megint kínozni kezdi a kamaszkorban elszenvedett identitásválsága.

A regény 2015-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 

„Időnként nem tudja eldönteni, hogy tényleg a politikán ugranak-e össze, vagy inkább apa és lánya örökös veszekedéséről van szó.”

Mark Collins regénye, a Hazátlanok egy olyan történetet mesél el, néhány hétköznapi, egyszerű ember sorsán keresztül, ami nekünk, magyaroknak különösen érdekes lehet, hiszen az 1956-os forradalom utóéletének egy eddig elhallgatott, szinte elfelejtett epizódjáról rántja le a leplet.

„…köszöntöttük egymást, čókolom, dobrígyeny, dovigyenyja, és slussz”

„Egyvalami ​jó volt a kommunizmusban. Tudod, mi? Hogy a fél Európát megvédte a bevándorlóktól. Ez azonban nem fog sokáig tartani…”
A Kepplová-kisregények szereplői újkori nomádok, fiatalok, akik már a határok nélküli, globalizált világba születtek, és bárhol otthonra lelhetnek, legyen az Kelet- vagy Nyugat-Európa, Párizs, Helsinki, London, Pozsony vagy Budapest.

Olvasmányos, lassú könyv olyan emberekről, akik csak túl akarták élni a kegyetlen háborút. Nem volt bennük előítélet, nem voltak politikailag elkötelezettek, csak a háború alatt is olyan törvények szerint akartak élni, mint békeidőkben.

A legjobb külföldi regénynek járó díj, Franciaország (2014)
Az év legjobb regénye (Kresnik-díj) (2011)
Európai Irodalmi Díj (2011)

„Mert az Istenség ez a roppant agyvelő, amely millió nyúlványával súlyos medúzaként mélytengeri, kék fénycsóvától derengő sötétségben lebeg.”
A Lipcsei Könyvvásár nagydíja (2015)