Az embert rosszra csábító kísértés mibenléte mint kérdés már a Szentírás első lapjain felbukkan. Az Egyiptomban megjelenő korai szerzetesség sivatagi atyái, akik „mindentől távol mégis mindennel harmonikus egységben” éltek, az emberi lélek mélységeire való érzékenységgel írják le a kísértéssel járó belső folyamatokat. A démonok által sugallt gonosz gondolatok „specialistája”, pontuszi Evagriosz, a 4. századi sivatag egyik legjelentősebb szerzetesírója. Tanítása meghatározó a keleti és a nyugati lelkiség történetében. A jelen kötet négy rövid művének fordítását tartalmazza bevezetővel és jegyzetekkel.

Patrisztikus tanulmányok

E tanulmánykötet az ókeresztény filozófia témakörében folyó mai magyar munkálatok eredményeiből közöl reprezentatív válogatást. A kötet írásai a hazai patrológia helyzetével, az Egyház születésének, a teológia kialakulásának, ember és világ viszonyának, valamint az egyházatyák utóéletének kérdésköreivel foglalkoznak. Így az itt közölt elemzésekből egyúttal a patrisztika egészének íve, értékvilága és jelentősége is körvonalazódik. A kötet mind a szakemberek, mind pedig a filozófia, teológia, egyháztörténet, klasszika-filológia terén tájékozódni kívánó olvasóközönség, egyetemi ifjúság érdeklődésére számot tarthat.

A kötet címlapján a Tábor-hegyi esemény látható egy 8. századi görög kézirat miniatúráján (Cod. Par. Gr. 510. Fol. 75.). Egyszerre jelenik meg rajta Mózes és Illés könnyedsége a Megdicsőülttel való közvetlen közösségben, illetve a megalázkodó tanítványok zavarodottsága. Az Eulogioshoz írt levél szerzője, Euagrios Pontikos (+ 399) kis-ázsiai származású, a második egyetemes zsinat teológusa, majd az egyiptomi szerzetesi életforma megvalósítója és teoretikusa.