Az Ószövetség gondolatvilágának kétféle megközelítése, a vallástörténeti és a teológiai, igen közel áll egymáshoz, mégsem azonos. A vallástörténeti a vallási gondolatok kialakulását, azok hátterét és a gyakorlatban való megjelenését, a vallásgyakorlatot vizsgálja, míg a teológiai magukra a gondolatokra, azok tartalmára és összefüggésrendszerére koncentrál.

Az 1918-ban újjászületett Lengyelországban a lakosság több, mint egyhatodát tették ki az ukránok, ezzel a korabeli Európa legnagyobb kisebbségi közösségének számítottak (kb. 5 millió fő). Velük szemben húsz év lefolyása alatt a mindenkori varsói kormányzat nem dolgozott ki és nem valósított meg egy konzekvens és kooperáción alapuló programot. A kisebbségbe szorult ukránok nem tudták megfelelő módon képviselni politikai, gazdasági vagy kulturális jogaikat nem csak a parlamentben, hanem a helyi adminisztráció szintjén sem.

A kötet szerzői a korszakkal foglalkozó, de különböző tudományágakban alkotó kutatók: Cseke Ákos, Fabiny Tibor, Görföl Tibor, Hargittay Emil és Horkay Hörcher Ferenc. A tanulmányok kiegészítéseként - ma még talán szokatlan módon - közreadjuk az egyes írások véglegesítése előtt született szakkonzulensi véleményeket is.

Ez a könyv vallás és hagyomány kapcsolatáról szól. A vallási alakzatok történeti formái mindenkor hagyományosak: alapításra hivatkoznak, szentnek tekintett iratok gyűjteményét használják, kultikus és gyakorlati tradíciót őriznek, tanaikat mindezek alapján és egységében határozzák meg. Másfelől a hagyomány fogalma ugyancsak vallási jellegű.

A három évvel ezelőtt elindított forrásközlő sorozat e darabjával jelentős mérföldkőhöz érkezett. Míg az első két kötet célja a hazánk borvidékeiről származó összes, 1997 előtt napvilágot látott hegytörvényeknek egy közös adatbázisba integrálása volt, e kötettel megkezdődött azoknak az eddig teljesen ismeretlen dokumentumoknak a közreadása, melyet az Égető Melinda vezetésével 1997 óta működő munkacsoport tárt fel.

Összegzés és dokumentumok.

Az NSZK szuverén módon leküzdte az 1970-80-as évek olajválságát, a RAF-terrorizmust és a német egyesítés problémáit, s virágzó exportgazdasággal rendelkező, tekintélyes, 82 milliós középhatalom született. A legjobb állam, amelyet eddig a németek létrehoztak. Amikor 1989 novemberében ledőlt a berlini fal, a keletnémetek vonakodás nélkül a csatlakozás mellett döntöttek. Brandt szavaival: Most összenő, ami összetartozik. 1990-ben a németek nemzeti kérdése megoldódott.
S vele megkezdődött Európa egyesítése is.

 Lengyelország a Szovjetunió és Németország „életterében” (1914–1945)

A ​kötet egyedülálló érdeme, hogy a módszeresen elkövetett katyńi tömeggyilkosságokat történeti hátterükbe helyezi, érvelését a legújabb nemzetközi kutatási eredményekre alapozza, s először közli e témakör legfontosabb dokumentumait. Így egyfajta sajátos történelmi narratívát kínál.

1914. ​július végén a négy nagyhatalom (a Német Birodalom, Ausztria–Magyarország, Franciaország és Oroszország) – különböző gyarló megfontolásból – tudatosan vállalta az európai háborút, s azért valamennyien felelősek voltak. Létfontosságú érdekeik kölcsönösen kizárták egymást, ez vezetett az általános háborúhoz.