Hasonló termékek
Rítusok
Legezzünk (megint) egy kicsit. A világirodalom egyik legmagányosabbja. A világirodalom egyik legnagyobb formaművésze (ezért is mondhatja és talán ezért is mondja, hogy »minden nappal rosszabbul kell írni, mert csak a mélypontra elérve lehet a felszínre jutni és konvencióktól mentes, hiteles alkotást létrehozni«). A legeurópaibb latin-amerikai (fehérek közt egy. na igen). A legkevésbé ismert a század legnagyobbjai közt. A dél-amerikai sztárok, Borges, Paz, Garcia Marquez, Vargas Llosa, Fuentes közül őt ismeri a legkevésbé a nyájas."
(Esterházy Péter)
62/Kirakósjáték
„Valamikor egy könyv gondolatával foglalkozott Morelli, de csak jegyzetlapok lettek belőle. (...)"
Itt és most
Ez az elbeszéléskötet az életműsorozat negyedik része.
Játékok
A kötet novellái a XX. századi világirodalom kiemelkedő, briliáns mesterségbeli tudással, hihetetlen leleményességgel, képzelőerővel és érzékenységgel megírt rejtélyes darabjai.
Kronópiók és fámák története
„[…] egyáltalán nem allegorikus ez az egész, inkább valami kedves irónia van benne […] minden oktató, moralizáló szándék nélkül… Sőt, épp ellenkezőleg, olyan elbeszéléseket szerettem volna írni, amelyek a lehető legszabadabbak […] Mindamellett persze megvannak ezeknek a kis bogaraknak a maguk tulajdonságai, és nem is tudják véka alá rejteni őket.”
Julio Cortázar
Átjárók
Cortázar egész művészete – akárcsak Az üldöző főhősének, egy zseniális jazz-zenésznek a muzsikája – állandó keresés, nekifeszülés. A teljesség olthatatlan vágyával törekszik, hogy átjusson a „túloldalra”, ahol a köznapi látszatvalóság mögött megbújó valódi világot és tudást sejti, ahol igazi emberi kapcsolatokat remél.
Átmeneti rítusok.
A magyar társadalolmtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az "átmeneti rítus" fogalma mára általánosan bevett terminus technicusszá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.
Sehol sem teljesen jelen
A Cortázar-életműsorozat legújabb kötete az eddig ismeretlen, esszéíró Cortázarral ismertet meg bennünket, aki éppolyan izgalmas és sokszínű, játékos és váratlan, mint a novella- vagy a regényíró.
Leírás
Az 1963-ban napvilágot látott Rayuela (Sántaiskola), nem csupán Julio Cortázar fő műve, de a huszadik század második felének egyik korszakalkotó regénye. Hőseinek viszontagságos szerelmi története kapcsán, Cortázar úgy foglalja egyetlen szövevényes látomásba Párizs és Buenos Aires szellemét, környezetét és – tágabb értelemben – a fejlett világ felé tájékozódó latin-amerikai értelmiség tétova kallódását, hogy valami új, kísérleti nyelvvel, képtelenül formabontó szerkezettel tiltakozik egy képtelenné váló emberállapot ellen.
A Sántaiskola a „nyitott mű” őstípusát testesíti meg: első két harmada hagyományos rendben van megírva, a harmadik harmad pedig „mellőzhető” vagy tetszés szerinti rendbe illeszthető fejezeteket tartalmaz. Ez a tetszés-szerintiség mintegy társszerzővé avatja az olvasót...
„Végül a mű címéről is valamit. Azt a nemzetközi gyerekjátékot jelenti a spanyol rayuela, amelyet minden magyar gyermek ismert régente. Főleg kislányok játszották. Előbb a földre karcoltak egy ábrát: egy négyzet, mögötte másik négyzet, mögötte, keresztben két négyzet, majd megint egy négyzet, utána ismét keresztben két négyzet. Az egyes négyzetekbe fél lábbal, a kettes négyzetekbe két lábbal kellett beleugrani, a végén, ugrás közben megfordulni, és ugyanúgy vissza. Szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen, az Alsó-Tisza vidékén, a Tiszántúlon, a Jászságban és még többfelé is úgy hívták ezt a játékot, hogy sántaiskola. (...) Cortázar 1963-ban megjelent regényének évtizedekig Ugróiskola volt a magyar „munkacíme". Miért választottam mégis a Sántaiskola címet? Azért, mert jobban kifejezi a féllábas ugrándozás, sántikálás gyakorító, folyamatos jelentéstartalmát. Nem elégített ki az „ugró" mozzanatos egyszerisége. Nem kétlem, a német Hinkenspiel is belejátszhatott a nekem oly ismerős és kedves sántaiskola szavunkba, amelyet – Szőcs Géza barátom szíves szóbeli közlése szerint – Erdélyben és talán a Partiumban kockázásnak (is?) mondanak."
Részlet Benyhe János írásából, megjelent a kolozsvári Korunk lapban, 2008/11. számban
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Julio Cortázar |
| Megjelenés | 2009 |
| Terjedelem | 640 oldal |
| Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
| ISBN | 9789632361550 |
| Fordította | Benyhe János |
| Sorozat | Julio Cortázar sorozat |