A könyv diákoknak, társadalomtudósoknak és nem szakmabeli érdeklődő olvasóknak egyaránt ajánlható, belőle első kézből kapható teljes áttekintés napjaink társadalomtudományának egyik meghatározó paradigmájáról.

A szerző a paraszti gazdálkodás és társadalom kialakulását és átalakulását kíséri végig négy történelmi - a hűbéri, a kapitalista, a szocialista és az újkapitalista - korszakon keresztül. Kitér a hazai viszonyok régiónkénti különbségeinek elemzésére, valamint a magyar viszonyok európai térben való elhelyezésére.

A könyv hasznos olvasmány lehet mindazok számára, akik az alternatív mozgalmak, a posztmodern szüléskultúra vagy a nemek társadalmi viszonyulásai iránt érdeklődnek, de nem lesz közömbös azon leendő vagy gyakorló édesanyák és édesapák számára sem, akik folyamatában és tág összefüggésrendszerében szeretnék megérteni a különböző szüléskultúrák elveit és természetét.

A kötet újdonságát az adja, hogy a magyarországi kollektivizálás (1949–1961) történeti elemzése során az ismétlődő erőszakos hatalmi beavatkozások és az általuk kiváltott társadalmi válaszreakciók kölcsönhatásaira koncentrál. Mindhárom kolhozosítási kampányt áttekinti, így érthető meg, hogy miért és miként változtak az állami erőszak-alkalmazás eszközei, s erre reagálva hogyan formálódtak a paraszti társadalom különböző rétegeinek túlélési és alkalmazkodási mechanizmusai.

A könyv az adatelemzés és adatgyűjtés valamennyi lépésére rámutat (a leírástól a grounded theory megfogalmazásáig) az elméleti mintavétel módszerének alkalmazásával.

Az Egyetértés-gépezet tanulságos, felkavaró és ellentmondásos médiaelméleti fejtegetés köszönhetően annak, hogy a nem is olyan távoli múlt becstelenségei, amelyeket feltár, a jelen visszásságairól is árulkodnak.

A tér kutatása a fizika szempontján túlmenően a 20. század építészetelméleti és filozófiai kutatásainak egyik központi tartalma, amely az építészeti gyakorlat valóságában is befolyásolta térrel való kapcsolatunkat. A kutatási téma filozófiai mélységű (Heidegger, Bollnow, Derrida, Deleuze, Virilio és sokan mások) felvetését és megalapozását követően a század közepétől sorra-rendre alakultak ki azok a kutatási területek, amelyek egy-egy tudományág szempontjából vizsgálták a témát. Ezek közül feltétlen kiemelést érdemel a környezetpszichológia, amely önmaga által definiált folyamatos határhelyzetben van, lételeme az interdiszciplinaritás.