A munka a jelenkori emberi beavatkozások történeti előzményeit illetve jövőbeli következményeit, várható hatásait, előnyeit és hátrányait kívánja társadalomtudományi és döntéshozói-politikai szinten egyaránt tudatosítani, egyúttal a jövőbeli beavatkozások tervezéséhez megbízható forrásanyagot, kiérlelt elemzéseket szolgáltatni - ezzel járulva hozzá, az egykor létezett, de mára elszegényített szerves tájak ökológiai rehabilitációjához.

A kötet szerzője másfél évtizede kutatja a karakteres táj, Bodrogköz történeti néprajzát. A szerző, ahol lehetséges volt, folyamatokat igyekezett megrajzolni, s hangsúlyokat a változásokra helyezte. Fontos hozadéka a könyvnek az is, hogy a trianoni határ által kettéosztott történeti tájat egységben vizsgálja, ezzel árnyalt képet ad a Bodrogköz és hagyományos műveltsége belső tagozódásáról, az életmód táji változatairól is.

A halál témáját érintő kulturális és szociálantropológiai irodalomban gyakori téma a modern nyugati ember és a más kultúrákban élők halálképének, halálhoz való viszonyának különbsége. E különbségek azonban az úgynevezett nyugati társadalmakon belül is érzékelhetők. Nem egy antropológus számolt be arról, hogy az általa megismert európai falusi közösségekben az emberek mennyire másként, mennyivel „természetesebben” viszonyultak a halál kérdéséhez és a halottakhoz, mint ami számára saját társadalmi közegében megszokott volt. Ezekben a közösségekben a halál nem tabutéma, nem a haldokló és családjának magánügye, a haldoklás s a halál körüli gyakorlati teendők ellátása pedig nem vagy nem teljesen került át abba a professzionális szolgáltatói szektorba, amely ma már a legtöbb helyen körülveszi.

Tudománytörténeti megközelítés 

A tudománytörténet ma már nem csupán járulékos mellékterméke az egyes szaktudományoknak, noha általában még nem olyan bevett önálló kutatási irányzat, mint egy-egy diszciplína saját speciális szakágainak a művelése. A magyar néprajzban mindig is volt érdeklődés az előzmények iránt, így bőséggel születtek a tudományszak gyökereit, alakulását, eszmetörténeti összefüggéseit vizsgáló tanulmányok, összefoglalások.

 

A Dél-Dunántúl pusztulása 1683–1685-ben

 

A kötet a 20. század második felében és a 21. század elején gyűjtött látomás- és álomszövegeket tartalmaz. A tematikusan elrendezett szöveggyűjtemény kiegészül látókra, illetve a látók technikáira, valamint az álom- és látomás-látás alkalmaira, rituális előkészületeire vonatkozó elbeszélésekkel is. Gazdag anyagot képviselnek az álom- és látomáslátók saját feljegyzései, ezek között is sajátos színfolt egy-egy új vallási mozgalom, felekezet képviselőjének „látomás-naplója”.

Kezdő halódóknak

Döntő érvünk a frissen kaszált fű illata, meg a hársfáké. A madarak éneke. Nem történhet meg, hogy ezek nélkül kelljen élni. Nem szabad megtörténnie. Azonban ott tartunk, hogy ezt már sokan nem értik, még többen félreértik. Pedig én nem a természet védelméről beszélek, hanem olyasmiről, aminek a hiánya a saját életemet tenné tönkre.

 

Több mint negyedszázada próbálok rájönni arra, mi is az a Társadalomtörténet, és mire egy-egy elgondolást többé-kevésbé megismerek, az addigra 'másutt megunt ócskasággá' válik. Jobbnak láttam ezért, ha ezúttal az egykori főszereplőknek adom át a szót: mondják el maguk a saját (társadalom) történetüket.