Hasonló termékek
Ukulele jam
„Alen Mešković prózája (...) figyelemreméltó: mindvégig fenn tudja tartani a figyelmünket, a lelkesedésünket. Az a fajta szöveg ez, ami magával sodor: észre sem veszed, és hipp-hopp, már el is olvastad.”
Gere Ágnes, ekultura.hu
Az először 2011-ben megjelent Ukulele jam című regényt
9 nyelvre fordították le.
A test fényei
Valère Novarina a mai francia színház meghatározó egyénisége. Enigmatikus alkotásai rendkívül izgalmas kérdésfeltevésekből, végtelen hosszú névlistán feltüntetett furcsa nevű alakok jövésmenéséből, kitalált tárgyakból és meglepő akciókból állnak. Folyamatosan az emberi létezés misztériumára kérdez rá. Az ürességre és a csendre, amelynek nekiütközünk, ennek az űrnek és csendnek a „kinyilatkoztatásával” válaszol – egy forrásvízként áradó, vibrálóan játékos nyelven.
Sóvárgás sárkányra
„Mi ellen harcolnak a lovagok, akik elindulnak, hogy megküzdjenek a sárkánnyal? Önmaguk ellen harcolnak, érti?”
Vízművek
„Ez az ország, amely Valère és Antonine hazája, szüntelenül repedezik, mint a tölgyfa, amibe villám hasított.”
Medialitás és szimbolikus tudás
A kötetben – többek közt – helyet kap a női képzőművészek térfoglalási stratégiájának bemutatása, a nők modern kori politikai-gazdasági küzdelmeit és ezekben a nyilvánosság döntő szerepét megörökítő két film összehasonlító elemzése, a kreatív gazdaság, illetve a Slow-mozgalom napjainkban elterjedt fogalmai mögötti jelenségvilág áttekintése. A záró tanulmány pedig a hagyományos népi kultúra erotikus szimbolikájának újabb értelmezési lehetőségét mutatja be.
Az álmok kalligráfiája
„Akkora volt ennek az asszonynak a kiábrándultsága, olyan rettenete és olyan elviselhetetlen a szerelmi csalódása, hogy minden valóságérzékelése elhagyta, amikor ráfeküdt azokra a használhatatlan síndarabokra?"
Regény, 1987
„Ez az ember írt egy cikket az Időjárásról. A Dagningen 1. oldalára volt nyomtatva, és a következő diadalmas címmel szökött az előfizetők szemébe: „A JÚLIUS JOBB VOLT, MINT AMIT AZ EMBEREK SZERETTEK VOLNA”
A Regény, 1987 című könyvében – melyért 1989-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját – Dag Solstad belső monológ formájában meséli el az 1960-as és 70-es években felnőtté váló generáció történetét, meghatározó közösségi élményeit.
Felmagasztosulás
„Akkora volt ennek az asszonynak a kiábrándultsága, olyan rettenetes és olyan elviselhetetlen."
A Bolgár Kulturális Minisztérium Arany Évszázad-díja,
A Nemzeti Hristo G. Danov-díja, Elias Canetti-díj,
Európai Unió Irodalmi Díj (2014)
Leírás
„A háború jelenlévőbb, mint a béke, és az életnél még mindig jelenlévőbb a halál. Csak minden csatározás befejeztével zúghat fel a nagy vád, és úgy tűnik, igazán csak most pecsételődött meg azok sorsa, akik nem térnek vissza többé. Csak ma vetődik fel a gyászolók szívében a szörnyű kérdés áldozatuk értelméről, és ebből a vádból holnapra talán vádemelés válik, gyilkos viszály a végzet pusztító hatalmával. Mert az egyik számára úgy tűnt, korán befejeződött, míg a másiknak előnyösebb beteljesülés volt a győzelmi mámor, mint amit egy egész élet munkája nyújthatott volna neki. De hányan találták keménynek a háború mesterségét és keserűnek a halált, és ők sem kerülhették el sorsukat.”
Marie Luise Kaschnitz (1901–1974) korának egyik legelismertebb írója és költője. Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra értékvédelme jellemzi. A második világháború utáni „nulladik órában” papírra vetett lírai esszéfüzére is ezen feladat jegyében készült.