A szerző legújabb kötete hasonlóan az előzőhöz (Visszanézve, 2020) műfaji szempontból különböző egységekből áll
össze. A részeket összekötő kapocs megegyezik a korábbival, itt is visszatekintésről van szó, de a közéleti-történelmi
szál személyes jellegű. Az első rész egy 29 portrét tartalmazó arcképcsarnok, melyben sokak számára ismerős
személyek tűnnek fel, tudósok, politikusok, híres és kevésbé ismert értelmiségiek (pl. Országh László, Für Lajos,
Niederhauser Emil), akiknek életútjai nemcsak keresztezték a szerzőét, de hosszabb-rövidebb ideig össze is
kapcsolódtak vele. A második rész külföldi konferenciákról szóló hivatalos jelentéseket tartalmaz, a rendszerváltás
időszakában (1988–1993) készült pillanatfelvételeket az akkori menekültügyi, kisebbségekkel kapcsolatos
nemzetközi
biztonsági helyzetről. A harmadik rész magántörténelem, az első rész kiegészítése egy hosszabb saját hitéleti
portréval, és végül elérkezünk a jelenbe. Egy 2023-as, az orosz–ukrán háborúról szóló cikk zárja a kötetet, melyet a
korábbi részeket követően már nem lehet úgy olvasni, mintha csak véletlenül futottunk volna bele a háború zajába.