A ​kötet általános bevezetés gyanánt szolgál Fernand Braudel történészi gondolkodásához. Bemutatja, hogy az Annales folyóirat második nagy korszakának vezető alakja a történelem globális felfogásának sajátos koncepcióját alkotta meg, s Braudel intellektuális pályájának teljességre törekvő rekonstrukciójával kulcsokat kínál az életmű legfontosabb darabjainak megértéséhez.

Gellér Katalin írása a modern magyar művészet történetének egy rövid, de igen jelentős időszakával foglalkozik. Az 1890-es években, Párizsban, a világhírű tanítványai által rendkívül népszerűvé vált Julian Akadémián dolgozó magyar művészek tanulóéveit, küzdelmeit, tapasztalatait mutatja be. Csak néhány ismert nevet említve: Rippl-Rónai József, Csók István, Vaszary János, Kunffy Lajos, s a magyar festészeti megújulást elindító Nagybányai művésztelep alapító mesterei közé tartozó Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti István és Thorma János is ebben az időszakban tanult Párizsban.

Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére alapozták.

Nevezetes épületek Erdélyben

A műemlékvédelem nehéz feladatai ugyanis közösséget kívánnak: közösségi, társadalmi összefogás, akarat nélkül a legértékesebb műemléket sem lehet fenntartani, így felelősen gondolkodó kutatónak alapvető, azt is mondhatnánk becsületbeli kötelessége, hogy kutatásainak eredményeit leírja, s a lehetőségekhez képest minél tágabb közegben terjessze.

Thoroczkay Gábor tematikailag sokszínű tanulmányai között olvashatunk a Szent István-i kor magyar érsekeirõl és egyházmegyéirõl, különösen a kalocsai érsekség kialakulásáról. Két tanulmány egy évszázaddal későbbi viszonyokat taglal: az egyik a Hartvik-legenda keletkezését, a másik pedig a nyitrai és pozsonyi társaskáptalanok kialakulását.

A tanulmánykötet a szerb és horvát nemzeti mozgalom adottságainak, célrendszerének alakulását, a Habsburg-monarchiával kapcsolatos elképzeléseinek formálódását, a nemzetállami törekvések megjelenését, és azok magyar fogadtatását követi végig az 1848-as forradalomtól az 1880-as évek közepéig. A délszláv nacionalizmusok integratív és exkluzív vonásainak elemzése mellett bemutatja a korszak meghatározó szellemi áramlatának, a liberalizmus recepciójának jellegzetességeit, a nemzeti léthelyzetből fakadó torzulásait és hatást a délszlávközi és szomszédsági kapcsolatokra.

A 16. századtól kezdve az európai nemesség számos új politikai és kulturális változással - többek között a reformációval és az uralkodói hatalom megerősödésével - nézett szembe, amelyekhez, ha eredményesen alkalmazkodni kívánt, egyre kiterjedtebb elméleti és gyakorlati műveltséggel kellett rendelkeznie. 

Sorozatunk e negyedik darabjának írásai az előző kötetben tárgyalt Aranykor–Árkádia gondolatkört kiterjedtebben, az utópiák és ellenutópiák általánosabb kérdéseihez illesztve vezetik tovább.