Az ÁVH szervezete és vezérkara 1953–1956

Kötetünk az 1953 júliusában átalakítani kezdett Belügyminisztérium szervezeti és személyi változásait térképezi fel 1956 októberéig, a forradalom kezdetéig. Nyomon követjük, hogy milyen következményekkel járt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) visszaterelése a Belügyminisztérium szervezeti rendjébe, illetve azt, hogy miként virult tovább az ÁVH a Rákosi- korszak utolsó éveiben (is), eluralva megregulázásra szánt anyaintézményét.

A német császárságot 1871. január 18-án, a győztes németfrancia háborút követően a versailles-i palota tükörgalériájában kiáltották ki. A porosz Hohenzollern-dinasztia vezetésével, kisnémet bázison először alakult meg a németek nemzeti állama. A császárság bel-és külpolitikai fejlődésére 1890-ig első kancellárja, Otto von Bismarck személyisége nyomta rá bélyegét. A Német Birodalom a 19. század utolsó évtizedeiben jól fejlett ipari állammá vált.

Ausztria ​és Magyarország 1867–1918 között államszervezetileg is kapcsolatban állt egymással. Az első világháborút lezáró békeszerződések nyomán azonban útjaik és történelmi fejlődésük elvált egymástól. A 20. század első harmadában a két ország európai szintű gondolkodói részéről ugyan több kísérlet történt országaik közelítésére és a dunai térség államainak együttműködésére, de a nagyhatalmi politika és a nemzeti rivalizálás végül meghiúsított minden összefogást.

Összegzés és dokumentumok.

Az NSZK szuverén módon leküzdte az 1970-80-as évek olajválságát, a RAF-terrorizmust és a német egyesítés problémáit, s virágzó exportgazdasággal rendelkező, tekintélyes, 82 milliós középhatalom született. A legjobb állam, amelyet eddig a németek létrehoztak. Amikor 1989 novemberében ledőlt a berlini fal, a keletnémetek vonakodás nélkül a csatlakozás mellett döntöttek. Brandt szavaival: Most összenő, ami összetartozik. 1990-ben a németek nemzeti kérdése megoldódott.
S vele megkezdődött Európa egyesítése is.