A Lectio Divina ősi művészete

Az embert rosszra csábító kísértés mibenléte mint kérdés már a Szentírás első lapjain felbukkan. Az Egyiptomban megjelenő korai szerzetesség sivatagi atyái, akik „mindentől távol mégis mindennel harmonikus egységben” éltek, az emberi lélek mélységeire való érzékenységgel írják le a kísértéssel járó belső folyamatokat. A démonok által sugallt gonosz gondolatok „specialistája”, pontuszi Evagriosz, a 4. századi sivatag egyik legjelentősebb szerzetesírója. Tanítása meghatározó a keleti és a nyugati lelkiség történetében. A jelen kötet négy rövid művének fordítását tartalmazza bevezetővel és jegyzetekkel.

A kötetben olvasható tanulmányok néhány ószövetségi szöveg értelmezéséhez kínálnak útmutatót. A szentírástudomány eredményeiből merítve kalauzolják az olvasót, hogy jobban megismerje a kereszténység e meghatározó dokumentumainak a gazdagságát. A kortárs magyarázatok nemegyszer zavarba ejtő sokszínűsége arról is vall, hogy a Biblia, lévén a világirodalom egyik megkerülhetetlen klasszikusa, szünet nélkül értelmezések sokaságát hívja életre, ugyanakkor állandóan le is rázza magáról ezeket az értelmezéseket.

A szerző olasz kapucinus szerzetes, 2020-ban Ferenc pápa bíborossá nevezte ki. A világ minden tájára hívják beszédeket tartani, 2010-ben a magyar papi találkozó előadója volt Esztergomban.

Követhető-e Jézus? Sokan úgy gondolják, Jézus különleges személye és nagysága utánozhatatlan. Valóban, elhívása speciális és megismételhetetlen. Azonban a Jézus-történet evangéliumokká formálódó elbeszélései mégsem pusztán az Isten Fiának, a Messiásnak a bemutatását végzik el.

A kereszténység szentháromsági istenképe

A kereszténység legbelsőbb titkának tekintett Szentháromságra irányuló hívő reflexió meglepő módon csak az elmúlt évtizedekben került a teológiai érdeklődés homlokterébe. A mára kialakult számos különböző szentháromságtani elmélet azonban hiányérzetet is kelt: az egyházi dogma türelmes, higgadt, elmélkedő megértési kísérletei híján a hívő tudat egyre nehezebben tud eligazodni a bonyolult elgondolások között. Bertram Stubenrauch bibliai alapú esszéje pontosan ilyen türelmes gondolatmenettel szolgál, sőt a konkrét életet, a konkrét egyházi létezést előtérbe állító könyvében önálló megértési javaslatokat is kidolgoz.

Az Ószövetség gondolatvilágának kétféle megközelítése, a vallástörténeti és a teológiai, igen közel áll egymáshoz, mégsem azonos. A vallástörténeti a vallási gondolatok kialakulását, azok hátterét és a gyakorlatban való megjelenését, a vallásgyakorlatot vizsgálja, míg a teológiai magukra a gondolatokra, azok tartalmára és összefüggésrendszerére koncentrál.

A könyv mindenki számára hasznos lehet, aki szeretné mélyebben megérteni, miért jellemzi a hívő emberek hitét a bizonyosság vagy éppen a kétség, a lelkes rajongás vagy a túlzott szkepticizmus, a kritikus távolságtartás más hitektől vagy a párbeszédképesség az egészen más vallást követők felé.