A könyv egy sötét időben élő filozófus politikai filozófiájának rekonstruálására tesz kísérletet. Eric Voegelin \(1901-1985) volt az a politikai filozófus, aki a modernség válságát diagnosztizálva legfőbb céljának tekintette, hogy a politikatudományt megrendült helyzetéből helyreállítsa. Voegelin saját feladatának a válság leküzdését, a rend helyreállítását,a valóság és egyben a politikai visszaszerzését tekintette. Ezt a feladatot egyenértékűnek gondolta a politikatudomány megújításával. A megújuláshoz azonban Voegelin szerint nem előre, hanem vissza kell lépni, egészen a klasszikus politikai filozófia szemléletmódjáig.

Jelen kötet Ernst-Wolfgang Böckenförde jog- és vallásfilozófiai, államelméleti munkásságából szemelget, főként olyan tanulmányokat állítva középpontba, amelyek jog és erkölcs, vallás és jog bonyolult viszonyrendszerét veszik górcső alá, és máig ható tanulsággal szolgálnak.

A könyv két előadást tartalmaz, melyek azt a kérdést járják körül, hogy vajon léteznek-e lator államok, és ha nem (vagy ha igen), annak milyen jogi-elméleti-gyakorlati feltételei és következményei vannak. Ma, az Iszlám Állam nevű terrorállam fenyegetése idején ez a kérdés különös hangsúlyt kap.

„…a közönségesség azzal végződik, hogy – mint ahogy a Dalai Láma ürülékét tisztelik – a söpredék első jöttmentjét imádják, vagy saját magukat látják benne imádattal; olyan viszonyulás ez, amely a demokráciában megfelel annak, mintha a monarchiában a császári koronát aukcióra bocsátanák.” Ezeket a sorokat Kierkegaardtól A jelenkor kritikája című műben olvashatjuk.

A kötetben Montesquieu A törvények szelleméről védelme című vitairatának fordítását közöljük, valamint a Gondolataim címet viselő, a szerző életében kéziratban maradt gyűjteményből adunk közre egy tematikus válogatást.

Kevés ​elkötelezettebb híve volt az európaiság, az európai egység gondolatának 20. században, mint José Ortega y Gasset, a spanyol filozófus (1883-1955). Már fiatalkorában, részben neokantiánus hatásra, a hazája szellemi felemelkedéséért, „európaizálásért” küzdő progresszív értelmiség egyik vezetőjének számított. Évekkel később, leghíresebb munkájában (A tömegek lázadása), szót emelt az Európai Egyesült Államok megvalósítása mellett, melyben az egész kontinenst átfogó válság leküzdésének egyedüli lehetőségét pillantotta meg.

A 20. századi ,,rendellenes egyének" eredete három fő történeti alak összekapcsolódásában lelhető fel: a szörnyek, akik áthágják mind a természettörvényeket, mind a társadalmi normákat; a javíthatatlanok, akiket a test idomításának új mechanizmusai vesznek kezelésbe; és a maszturbálók, akikkel szemben a 18. századdal kezdődően kampányt folytattak, a modern kiscsalád megfegyelmezése érdekében.

Esszék és előadások