A cigányság kultúrájának szépsége és eredetisége, cigány és nem-cigány együttélésének kölcsönösen gazdagító hatása plasztikusan mutatkozik meg az irodalom és a képzőművészet egymást inspiráló párhuzamosságában. A mese műfajának eszközei és fordulatai által szőtt cselekmény arra készteti az olvasót – és a leendő rajzfilm nézőjét –, hogy a cigány szereplőkkel azonosuljon.

Tervezett elavulás a neve az elvnek, amely a termékek élettartamának szándékos megrövidítését célozza. A következmény az egész világot elárasztó szemét és az erőforrások elapadása. A könyv izgalmas mint egy rémregény: inspirálóan meséli el, hogy ki találta ki ezt az eszközt a konjunktúra fellendítésére és miként válhatott ez még saját tetteink mozgatórugójává is.

„Lupo nagy elődje az olasz irodalomban Ariosto; a XX. századi világirodalomból pedig leginkább García Márquezzel rokonítható, nála a Buendía-törzs helyett Leonardo da Vinci, Pico della Mirandola, Isabella d'Este és Gutenberg első követői alkotják a nagy családot… A könyv különleges értéke a korabeli Itáliára jellemző sokszínű nyelvi kultúra felvonultatása” – írja ajánlásában Sebastiano Vassalli.

A magyar társadalolmtudományi könyvkiadás nagy adósságai közé tartozik a 20. század elejének klasszikus vallásantropológiai értekezése, Arnold van Gennep Átmeneti rítusok című műve. Noha közel száz évvel ezelőtti (1909) megjelenése óta a rítuskutatás egyik alapművévé (és nyomában az "átmeneti rítus" fogalma mára általánosan bevett terminus technicusszá) vált, a magyar olvasóközönség számára mindeddig nem volt hozzáférhető magyar nyelven.

A könyv hasznos olvasmány lehet mindazok számára, akik az alternatív mozgalmak, a posztmodern szüléskultúra vagy a nemek társadalmi viszonyulásai iránt érdeklődnek, de nem lesz közömbös azon leendő vagy gyakorló édesanyák és édesapák számára sem, akik folyamatában és tág összefüggésrendszerében szeretnék megérteni a különböző szüléskultúrák elveit és természetét.

Jegyzetünkben az olvasó megismerkedhet a különböző tanulói csoportokkal és sajátosságaikkal. Bemutatjuk a nyelvtanítás–nyelvtanulás mint összetett folyamat komplex modelljét, amelyben kitérünk annak központi elemére, a motivációra is. A továbbiakban a kommunikatív kompetencia fogalmát járjuk körbe, majd a nyelvi készségek osztályozását vázoljuk fel. A kommunikatív kompetencia fejlesztésének lehetőségeként a dialógus alapú nyelvoktatásról olvashatunk bővebben. Végül a jelenleg elérhető tankönyveket és tananyaggyűjteményeket vesszük számba, és a hiányzó tankönyvtípusok azonosításával lehetséges jövőbeli kiadványok tervét villantjuk fel.

 „Nem lehet nem kommunikálni” – e kommunikációs alaptételként számontartott kijelentés nem jelenti azt, hogy kommunikációs ismereteinket ne lehetne bővíteni, kommunikációs kompetenciánkat ne lehetne fejleszteni; ebben kíván segítséget nyújtani a jelen kötet.