„Azt hiszem, nem fog keresni, mondta Veronika, mégis a délelőtti vonattal utazott el, megvárt Zágrábban, aztán együtt utazunk tovább Belgrád felé, majd tovább, délre. Hogy ne érjen semmi meglepetés a ljubljanai állomáson. Akkor el sem tudtam képzelni az elegáns urat, aki meglephetett volna bennünket, az sem érdekelt, mennyire szenved a felesége elvesztése miatt, akinek mindenben a kedvére akart tenni, annyira, hogy az a végén megszökött tőle. Akkor semmi másra nem gondoltam, mint hogy ez az okos és szép nő úgy döntött, hogy velem tart.”

A regény hősnője, Veronika Zarnik életvidám, férjezett, extravagáns fiatal hölgy, gondtalan szépség a harmincas évek Ljubljanájában. Lovagolni támad kedve, aztán kikezd oktatójával, Stevóval, a daliás szerb tiszttel. Szerelem, majd viszony szövődik közöttük. Botrány a ljubljanai jobb körökben, főként, amikor a fiatalasszony követi szerelmét Szerbiába. A mostoha körülmények között kihűl a szerelem, és Veronika visszatér türelmes és belátó férjéhez, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták. De jön a háború, és a háború végén a házaspár ismeretlen helyre távozik. Talány, hova kerültek – és a regény öt különböző nézőpont mozaikjaiból rakja össze a sötét képet, egy fiatal pár végzetes útját az ismeretlenbe. 

A Ma éjjel láttam őt olvasmányos, lassú könyv olyan emberekről, akik csak túl akarták élni a kegyetlen háborút. Nem volt bennük előítélet, nem voltak politikailag elkötelezettek, csak a háború alatt is olyan törvények szerint akartak élni, mint békeidőkben. Azt tenni, ami örömet szerez: Beethovent hallgatni, társas életet élni, lovagolni. Olyan emberek ők, akik a viharos események peremén éltek, és nem is értették igazán a történteket – csupán élni akartak.

DRAGO JANČAR szlovén író, drámaíró, esszéista 1948. április 13-án született a szlovéniai Mariborban. Jančar műveit kéttucat nyelvre fordították le szerte Európában, Ázsiában és az Amerikában. Az író 1995-től a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia tagja.