Az imago Dei értelmezése a barthi és a Barth utáni teológiában című tudományos dolgozata nemcsak a teológusok, de a művelt nagyközönség számára is az újdonság erejével hathat, hiszen arról az emberről szól, aki a teremtő, megváltó és megszentelő Isten által sokkal több, mint amit általában gondol magáról.

Szabados Ádám könyve két nagy kérdésre keresi a választ: beszélhetünk-e történetileg igazolható normatív hagyományról az egyetemes egyház életében, és ha igen, hogyan lehet körülhatárolni ezt a hagyományt. A szerző szerint mindkét kérdésre az apostoli tekintély adja meg a választ.

Követhető-e Jézus? Sokan úgy gondolják, Jézus különleges személye és nagysága utánozhatatlan. Valóban, elhívása speciális és megismételhetetlen. Azonban a Jézus-történet evangéliumokká formálódó elbeszélései mégsem pusztán az Isten Fiának, a Messiásnak a bemutatását végzik el.

A három szakaszból építkező egyetemi jegyzet a lelkigondozás elméletébe vezeti be az olvasót. Elsőként bemutatjuk a poimenikai ismeretelmélet világát, ismertetjük a legfontosabb fogalmakat, valamint a keresztény lelkigondozás történetének sajátosságait.

 A Budapesti Károli Református Egyetem Hittudományi Karán a reformáció 500. évforduló tiszteletére szervezett konferencia tanulmánykötetének mottója is lehetne a dr. Bogárdi Szabó István püspök igei köszöntőjében megfogalmazott kijelentés: „Ha valamit meg kell tanulnunk a reformációból, akkor az éppen az, hogy egy tapodt at sem előrébb lépni, ha a múltat rózsaszín szemüvegén át nézzük; és az 500. évfordulón eléggé megkísért ez.”Kocsev Miklós dékán pedig köszöntőjében rámutatott, hogy a reformáció szellemi örökségében na gyszerű lehetőséget lát, amely éltető, előbbre visz és ebből az örökségből a következő nemzedékek is élni fognak. Az oktatókon (is) múlik, hogyan adják át az örökséget, hogy azok jó impulzusokat eredményezzenek.

Az alábbi kötet a Fiatal Kutatók és Doktoranduszok V. Nemzetközi Teológus Konferenciáján résztvevõ elõadások publikálásra érdemesnek talált felszólalásainak írott anyagait tartalmazza. Az angol és magyar nyelven megjelent mûvek a teológia szinte minden területét érintik, de nem csupán a szûken vett hittudomány kérdéseit vizsgálják.

Szent Ágoston kegyelem-, illetve predestinációtanának megértéséhez alapvető fontosságúak a jelen kötetben található késői tanulmányok. A De correptione et gratia, a De natura et gratia és a De praedestinatione sanctorum címen ismert szövegek azonban nem pusztán önmagukban érdekesek, hiszen nemcsak a hippói püspök kegyelemtanába engednek bepillantást, hanem feltárják antropológiai álláspontjának alapvető vonásait is, és segítségükkel nemcsak Ágoston, hanem késői ellenfele, Pelagius, illetve egyes korabeli szerzetesi közösségek gondolkodását is megismerhetjük. A szövegek így páratlanul értékes forrásul szolgálnak az Ágoston-korabeli nyugati egyház teológiai vitáit illetően.

A panaszzsoltárok írói vágynak az Istennel való közösségre. Az ő példájuk a mai ember számára is mély üzenetet hordoz, amelyhez útmutatást nyújt ez a könyv.