A tegnap Olaszországa a 20. századi Itália – Nyugat és Kelet ütközési zónája, ahol merényleteket, közönséges és politikai gyilkosságokat hajtottak végre, véres politikai küzdelmek dúltak. Kiadványunk mégsem bűnügyi jellegű krónika, politikatörténeti mű. A főcím ne tévesszen meg senkit, mindössze el kívánjuk kerülni, hogy a politikától megcsömörlött, egyébként érdeklődő és kíváncsi olvasó unottan félretegye.

A kiadvány első könyve a kommunista vezető Enrico Berlinguer, a kereszténydemokraták elnöke Aldo Moro és II. János Pál elleni merényleteket tárgyalja megvilágítva a nagy feltűnést keltő esetek titkosszolgálati titkainak olasz és nemzetközi hátterét. Nem tudni pontosan, hogy Berlinguert 1973-ban Bulgáriában meg akarták-e ölni a bolgár titkosszolgák egy autóbalesetnek álcázott merénylettel vagy „csak” figyelmeztetni akarták-e demokratikus elvű politikai irányvonalának káros hatásaira a volt szocialista országokra nézve; jobb lenne úgymond, ha követné az olasz párt is a szovjet modellt. Berlinguer túlélte a merényletkísérletet és „eurokommunista” stílusban folytatta politikáját. Moro esete 1978-ban abszolút szerencsétlen kimenetelű: az olasz kommunistákkal való együttműködéséért az ún. Vörös Brigádok meggyilkolták. Mára már kiderült, olasz és amerikai titkosszolgálati forgatókönyv valósult meg – ellenükre volt Moro és Berlinguer közeledése. Szövevények jellemzik a II. János Pál pápa ellen megkísérelt, végül szerencsés végkimenetelű merényletet, az állítólagosan a KGB megbízatásában bolgár segítséggel cselekvő török Ali Agca lövéseit. 

A második könyv különféle szicíliai históriák keretében főleg a maffia bűntetteivel foglalkozik, amelyek elválaszthatatlanok a kort meghatározó 1945 utáni hidegháborús viszonyoktól, a bonyolult olasz és a specifikusan szicíliai társadalmi fejlődéstől. A két könyv tematikája elkerülhetetlenné tette a nemzetközi kérdésekbe, egyúttal a nemzetközi politikával járó titkosszolgálati funkciókba, vitatható ügyeik­be való betekintést.

Pankovits József Baján született 1941-ben. Kecskeméten a Katona József Gimnáziumban érettségizett, majd 1959–64 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait. Egyetemi éveitől kezdve kutatta az olasz történelem és a politika kérdéseit. Tudását, szakmai ismereteit gyarapíthatta tanári pályáján, olaszországi ösztöndíjas útjain, a Magyra Tudományos Akadémia aspiránsaként 1973–76 folyamán. 1977-ben történettudományi disszertációt védett és a történelemtudományok kandidátusa lett. Előzőleg gyakorlati politikai tapasztalatokat szerzett az MSZMP alkalmazottjaként, illetve később a külügyminisztérium állományában hazánk római nagykövetségén. Diplomáciai szolgálatából hazatérve tanári hivatásának élt, és tovább vizsgálta kutatási szakterületének (modernkori olasz történelem) problémáit; a felsőoktatásban olasz nyelvet tanított, írásait publikálta. Nyugdíjas éveit és a rákövetkező éveket a Politikatörténeti Intézet tudományos programjaiba bekapcsolódva töltötte – tevékenységéről könyvek, tanulmányok, publicisztikák tanúskodnak.