„Az Amsterdam blue egy kicsit hagyományos vers, egy kicsit hagyományos próza, és persze hagyományos filozófia is. Bús és komor. Komoly, de humoros.”
L. Varga Péter

„Világot teremteni vágyó líra a Lanczkor Gáboré, annak tudatában, hogy ez leginkább formavilágként juthat valódi létezéshez. Versként akkor, ha körbejárja azt, amit birtokba kívánna venni. S ez nem több, de nem is kevesebb, mint a sajáttá asszimilált-asszimilálandó nyelv.”
Fried István

"Rafi Lajos verseit Budapesten olvasni mégiscsak időutazás. Mintha a romantika korába mennénk vissza. A Rafi-versekre úgy (is) kell nézni, mintha Berzsenyi, Petőfi, Vörösmarty kortársát olvasnánk. Mintha egy régi magyar költőt fedeznénk fel - aki történetesen ma él." Kemény István

„A költészet Sopotniknál az őszinte beszéd terepe, már amennyiben lehetséges ilyen. Az őszinteség ebben az értelmezésben kompromisszummentes, provokatív, kőkemény és lényegre törő.” 
Peer Krisztián

„A buszon újabb irreális figurák. Olyan az egész, mintha körülöttem senki sem lenne valódi, mindenki csak látvány. Valahogy elveszítettem a valóságérzetemet. Magam sem tudom, hogyan értsem ezt a mondatot.”

Függelék egy apokrifhez. Egy történetre emlékeztet, a történetet írja vissza. Az emberi egyedüllétet jelentő kezdőpont és végpont felé tart, folytonos töredékességben. Kép készül, vagy tűnik el. Ugyanaz lesz rajta első és utolsó.