„Akkora volt ennek az asszonynak a kiábrándultsága, olyan rettenete és olyan elviselhetetlen a szerelmi csalódása, hogy minden valóságérzékelése elhagyta, amikor ráfeküdt azokra a használhatatlan síndarabokra?"

A Boldogságmutató csodálatra méltó és rendkívül aktuális regény egy örök optimistáról, aki mindhalálig küzd a saját és a szerettei életéért.
Európai Unió Irodalmi Díj (2015)

Dagmara, a Berlinben élő lengyel tévés újságírónő lassan a pályája csúcsára ér, de egyszer csak visszatérnek a múlt kísértetei. Hiába illeszkedett már be annyira, hogy inkább Varsóban mozog idegenként, hirtelen megint kínozni kezdi a kamaszkorban elszenvedett identitásválsága.

A regény 2015-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 

„Akkora volt ennek az asszonynak a kiábrándultsága, olyan rettenetes és olyan elviselhetetlen."
A Bolgár Kulturális Minisztérium Arany Évszázad-díja,
A Nemzeti Hristo G. Danov-díja, Elias Canetti-díj,
Európai Unió Irodalmi Díj (2014)

„Mire jó a lehajtható vászontető, ha az ember sohasem nézheti az eget, mert mindig rossz idő van?”
Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban.

Valère Novarina a mai francia színház meghatározó egyénisége. Enigmatikus alkotásai rendkívül izgalmas kérdésfeltevésekből, végtelen hosszú névlistán feltüntetett furcsa nevű alakok jövésmenéséből, kitalált tárgyakból és meglepő akciókból állnak. Folyamatosan az emberi létezés misztériumára kérdez rá. Az ürességre és a csendre, amelynek nekiütközünk, ennek az űrnek és csendnek a „kinyilatkoztatásával” válaszol – egy forrásvízként áradó, vibrálóan játékos nyelven.

Gyermekként úgy képzeltük, a pokol alattunk van, a mennyország felettünk, a purgatórium a kettő között. Tehát itt, a földön. Ez bűneink és ugyanakkor a vezeklés színhelye. Bűnök? Van, hogy nem is tudunk a fájdalomról, amit okoztunk, nem vesszük észre, hogy ártottunk valakinek, netán önmagunknak, vagy közönyösen elárultuk a hitünket, az erkölcsi Jót. Leginkább azok ellen vétkezünk, akik a legközelebb állnak hozzánk: szülők, testvérek, rokonok, szerelmes társak, barátok.