Polina, az ukrán származású prágai lány azt tanulta a nyolcvanas években, hogy a kapitalista Nyugat egy hatalmas munkatábor, melynek lakói egyedül arra vágynak, hogy a Kelet elvigye nekik a szabadságot. A kilencvenes évek meghozták Polinának a fájdalmas kijózanodást – kiderült, hogy a helyzet éppen fordítva van, csak éppen ezt a bizonyos keleti tábort a kutya sem akarja felszabadítani. Éppen ezért lakói, főként a fiatalok úgy döntenek, hogy inkább ők mennek nyugatra vagy teremtik meg maguknak azt, amit szabadságnak, kapitalizmusnak és boldogságnak vélnek. Ez a regény Polina felfedezőútjának története, amely Európa nagyvárosain és saját testének megismerésén keresztül a mi életünk felé vezet. Jegyzetek a tengerről, a nevetésről és a korszellemről.

DAVID ZÁBRANSKÝ (1977) a cseh próza legújabb generációjának csillaga, akinek első regénye a nyugati civilizáció legnagyobb kihívásaival való szembenézés – ahogy arra csak egy kelet-európai fiatal képes. Írás- és gondolkodásmódját sokszor Kunderáéhoz hasonlítják, annyiban nem alaptalanul, hogy szereplőinek és meglátásainak eredetisége valóban párhuzamba állítható az idős mesterével. 

G. KOVÁCS LÁSZLÓ (1961) szabadúszó műfordító, tolmács és szerkesztő. Többek között Václav Havel és Ladislav Klíma fordítója.