A Lectio Divina ősi művészete

Válogatott tanulmányok a Prédikátor könyvéhez

Az örmény biblia és vallásgyakorlat másfél évezrede

"Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet..." - kezdődik a Szentírás, amelyet örményül "Asztvacasuncs"-nak, azaz "Isten lélegzetének" hívnak.

Az Oszmán Birodalomban élő örmények történelmének kutatását hosszú időn keresztül az első világháború idején történt genocídium határozta meg. Elke Hartmann jelen kötetében az ezt megelőző korszakba kalauzolja el az olvasót.

Élet az anyaországban, a száműzetésben, a társadalom újjáépítése a diaszpórában

A könyv az örmények útját vizsgálja az Oszmán Birodalom kései éveitől a közel-keleti számkivetettetés első évtizedeiig.

A ​20. század első nagyobb népirtása 1915-ben kezdődött, amikor az oszmán-törökök örmények százezreit deportálták és gyilkolták meg. Az első világháború után kiderült, az áldozatok száma megközelítette a másfélmillió főt. „A sivatagban élhetnek, de másutt sehol” – jegyezte meg Talat pasa – az örmény népirtás első számú kitervelője az örményekkel kapcsolatos elképzelését. Ez a mondat foglalja össze talán leginkább a korabeli oszmán politikai elit cinikus és embertelen gondolatmenetét, melyet később európai körülmények között egy másik politikai ideológia is végrehajt, s amely holokauszt néven mindannyiunk történelmévé válik.