A háborúval nem lehet szembenézni. Aki túléli, az ezzel kínlódik. E regény szerzője a kilencvenes évek boszniai háborújának katonái és túlélői közé tartozik.

Az ​Artúr király halálával a Vulgáta-ciklus tragikus zárlatához érkezik. A regény A Szent Grál felkutatásának utórezgéseinél veszi fel a történet fonalát, miközben a király erőfeszítéseket teszi az igen megfogyatkozott kerekasztal újjáélesztésére.

„…ahelyett hogy élnénk, csak remélünk – Aninha nem akarta magát megadni egy ilyen sorsnak… a José utáni sóvárgás és az azzal járó örök aggodalom helyett úgy döntött, utánamegy.”
Viareggio Rèpaci-díj (2011)

"Mert hiszen minek nekem az olyan szerelem, amibe beleszédülök, ami a magasba repít, aztán meg ott hagy azok kénye-kedvére, akik azt hiszik, hogy ezek a szavak az övéik, csak mert ők használják a leggyakrabban, ők kiabálják a leghangosabban."

A kötetben egymásnak adják a szót a szlovák és a magyar nyelvű szereplők, miközben a szerző számot vet gyermekkorával, kamasz éveivel, szüleivel. Novellafüzérében az elbeszélések egymásra épülnek, de mindegyik értelmezhető önmagában is. 

„Akkora volt ennek az asszonynak a kiábrándultsága, olyan rettenetes és olyan elviselhetetlen."
A Bolgár Kulturális Minisztérium Arany Évszázad-díja,
A Nemzeti Hristo G. Danov-díja, Elias Canetti-díj,
Európai Unió Irodalmi Díj (2014)

Pozsonyligetfalu, ​21. század. A jó családból származó Elza összeköltözik szerelmével, Iannal. A sorsnak – és egy különös ösztöndíjnak – köszönhetően gondtalanul élhetnek apró lakótelepi lakásukban, ahol a falakból zene és emberi beszéd szivárog.
Európai Unió Irodalmi Díj