Közösségben egymással és Istennel

Elmélkedések a benedeki regula eszméiről és értékeiről

A benedeki Regulát olvasva a szerző nem kevesebb, mint 13 olyan témát vesz sorra, melyek a monasztikus szerzetesi élet, de tágabb értelemben a keresztény élet szerves részét képezik.

 A Lectio Divina ősi művészete

Újabb tanulmányok a korai zsidóság irodalmáról

A Krisztus születése körüli időszak zsidóságának gazdag irodalmi öröksége – legyen az a mi szempontunkból , , kanonikus\" vagy , , biblián-kívüli\" – kiemelkedő fontosságú adatokkal szolgál a zsidó-keresztény kultúrkör szellemi formálódásáról az ókorban. E kötet néhány kisebb írást gyűjt egybe, amelyek azt tűzték ki célul, hogy a korai zsidóság irodalmának művészi vagy teológiai jellegzetességeit tárgyalják.

A szemlélődő imádságról szóló egyes mai tanítások a Tanítóhivatal megnyilatkozásainak fényében

Az embert rosszra csábító kísértés mibenléte mint kérdés már a Szentírás első lapjain felbukkan. Az Egyiptomban megjelenő korai szerzetesség sivatagi atyái, akik „mindentől távol mégis mindennel harmonikus egységben” éltek, az emberi lélek mélységeire való érzékenységgel írják le a kísértéssel járó belső folyamatokat. A démonok által sugallt gonosz gondolatok „specialistája”, pontuszi Evagriosz, a 4. századi sivatag egyik legjelentősebb szerzetesírója. Tanítása meghatározó a keleti és a nyugati lelkiség történetében. A jelen kötet négy rövid művének fordítását tartalmazza bevezetővel és jegyzetekkel.

Történet és hatástörténet

Kötetünk témája az Ószövetség egyik legérdekesebb perikópája, Izsák megkötözésének (a rabbinikus terminológia szerint az „Aqédának”) a Genesis 22. fejezetében elbeszélt története. A kötet összeállításánál nem csupán biblikus kutatók működtek közre, hanem ennek az olyannyira fontos elbeszélésnek a hatástörténete egyfajta tágabb perspektívába kerül. A kötet anyagának alapjául a Sapientia Főiskola Bibliatudomány Tanszékének 2009. őszi szimpóziumán elhangzott előadások szolgálnak.

Az istentisztelet, a liturgia: kultusz, amely a szó eredeti értelmében "művel, alakít". Műveli a transzcendens és az immanens közötti kapcsolatot, művel a közösség személyköi kapsolatait, és végeredményben - ezekkel összefüggésben - műveli magát a kultuszban részt vevő egyént is.